2016. augusztus 20., szombat

Fontos

Drága megmaradt olvasóim!
Jézusom, milyen rég írtam ide. Rettenetesen sajnálom tényleg, de most azt hiszem sokak számára egy jó hírrel jövök.
Az utóbbi egy hétben gondolkodtam a blogspoton lévő blogjaim sorsán, és arra jutottam, hogy folytatni fogom mindkét történetem.
Viszont, a rosszabb hír, hogy nem itt.
Sajnálom, de egyszerűen teljesen elhidegültem a blogspottól, már olvasni se járok fel ide, egyszerűen nem szeretem.
Ezért is döntöttem úgy, hogy wattpadon folytatom tovább a történeteim.
egyenlőre még nem kerültek ki, de a mai, vagy a holnapi nap publikálom őket, szóval itt majd megtalálhatjátok: https://www.wattpad.com/user/malikismyeverything
Először úgy gondoltam, hogy az itt meglévő részeket egybe kiteszem, de végül nem így lesz, hetente egy részt fogok kirakni. Több mint egy éve írtam az itt lévő részek felét legalább, így kicsit átírom majd, illetve bővítem, és javítom a helyesírási hibákat.
Eközben pedig írom majd az új részeket, hogy suli időre sok megírt részem legyen amit csak kitenni kell, mert a következő évem első fele legalábbis, nagyon húzós lesz, tekintve, hogy nyolcadikba megyek.
Az itt lévő blogokat se fogom törölni, nem lenne szívem hozzá, így egyszerűen csak nem posztolok ide többet.
Köszönöm, ha elolvastátok, és remélem ott is velem tartotok majd. :) <3
                                                                                                                            xx, Aurora

2016. február 8., hétfő

Bezárás


Sziasztok drágáim!
Rettentő nagy lelkiismeret furdalással ülök most a gépem előtt. Tudjátok... hónapok óta nem érzem magaménak a történeteim amiket itt írok. Rászoktam a wattpadra, s már sokkal boldogabban írok ott, mint itt. Viszont ez a két történetem az, amivel indultam. Nagyon közel állnak hozzám, hiába, hogy ihlethiányba szenvedek már régóta. Ezért is vagyok úgy vele, hogy a történeteim nem ilyen lezárást érdemelnek. Szóval, visszafogok jönni, befejezni a történeteket, bár egyelőre még nem tudott időpontban. Ha úgy érzem, készen állok, visszatérek, ígérem. Addig is, wattpadon ma nyílik majd meg az új Zaynes történetem, szóval, ha van kedvetek olvasni tőlem, akkor tt a ma este folyamán megtaláljátok. https://www.wattpad.com/user/NatiiMreg
Tényleg sajnálom, és remélem nem haragszotok rám nagyon.
Nagyon szeretek minden egyes olvasót!:( <3

2016. január 20., szerda

17.fejezet


Sziasztok, drágáim!
Úristen... Van mentség az egy hónapos késésemre? Talán..
Ahogy már a másik blogomnál is írtam, nem igazán éreztem magaménak a történetet, s inkább csak a larryset írtam. Aztán jött a félévi hajtás, és amiatt se volt időm írni. Most viszont próbálok  visszatérni, s gyakrabban hozni a részeket!:) Köszönöm a két újabb díjat amit kaptam, amint lesz időm kitöltöm! Köszönöm a kommenteket is!:) Annyi mindent akartam most ide írni, de hirtelen minden kiment a fejemből.:D Remélem sikerült  olyan félévit csinálnotok, amilyenre számítottatok!:3 Ha tetszett a rész kommenteljetek, vagy iratkozzatok fel!:)
Jó olvasást!:)
                                                                                                                     xx, Aurora

Tessa Smith


"Annyira reménykedtem, hogy végre minden jó lesz, és boldogok leszünk. De a boldogság kártyát már megint nem nekünk osztották."

Ajkaimba harapva vártam a választ, de csak Zayn el - el akadó hangját hallottam. Idegesen a hajamba túrtam, lábammal a csempén doboltam. Az ajtóban megjelentek a fiúk, s érdeklődve tekintettek rám, de én mielőtt megszólalhattak volna lepisszegtem őket.
- Én... Úristen, Babe... - felkuncogtam Zayn összeszedetlen szavaira, és a fiúk is elmosolyodtak, bár nagy valószínűséggel ők a becenevem miatt. Zayn rekedt hangja azonban több érzést is kivált belőlem. Hiányérzetet, szeretetet, vágyat, és... szomorúságot. Szomorúságot, hisz egy részem tudja, hogy ez a tökéletes hang sosem lehet teljesen az enyém. - Én is szeretlek. - nyögte ki, s hangján tisztán érezhető volt a kedvesség, s szeretet, de az értetlenség kis nyoma is. Louis és Harry hangosan felnevettek, biztos voltam benne, hogy ők is hallották a szétszórtságot Zayn hangjában. Mérgesen néztem rájuk, mire ők befogták a szájukat, s elsuttogtak egy bocsit.
- Találkoznunk kéne, nem? - rágtam idegesen a számat, a fiúk pedig halkan kuncogtak idegességemen.
- De. - végre ő is felnevetett, így arra következtettem, hogy kezdett felébredni a sokkból. - Öhm, egyedül vagyok, Hannaht elvittem az óviba. Átjössz, vagy túl kockázatos? - kérdezte, s valamiért biztos voltam benne, hogy most ő is a kibaszottul tökéletes ajkait rágja. Bár szívesebben harapnám én. A gondolatra kicsit elkalandoztam, s akaratlanul is arra gondoltam, hogy milyen jó lenne újra érezni mézédes ajkait. Arra eszméltem fel, hogy valaki kicsit meglök, mire értetlenül néztem Niallre, aki csak a telefonomra bökött. Elpirultam, mikor rájöttem, hogy Zayn még mindig a válaszomra vár, s amennyire ismer, a csendből kitalálhatta, hogy róla álmodozom. Mint mindig.
- Túl kockázatos. Gyere át te, úgy is van pár meglepetésem. - nevettem, ahogy végig néztem az ajtóban vigyorgó fiúkon. Ártatlanul pislogtak rám, mire belőlem majdnem kitört a röhögés, de türtőztettem magam, s inkább lediktáltam Zaynnek a hotel címét.

- Ez ő lesz. Úristen! - pattantam fel a kanapéról, s azonnal a tükörhöz rohantam, hogy ellenőrizzem a kinézetem. A fiúk persze csak nevetve nézték kapkodásom. Még gyorsan megigazítottam a hajam, amit persze már rendbe szedtem, s az ajtóhoz rohantam. Mély levegőt vettem, s szélesre tártam az ajtót. Leplezetlenül néztem végig Zaynen. Fekete szűk nadrágot, és fekete bakancsot viselt, mint általában. Ehhez mindössze egy piros kockás inget vett, haját pedig szokásosan felborzolta. Szexi volt, mint mindig.
- Szia. - suttogta, s a szokásos rossz fiús félmosolyra húzta ajkait. Hiába is próbálta tagadni, látszódtak rajta az elmúlt napok gyötrelmei. Arca nyúzott volt, szemei alatt pedig hatalmas karikák lézengtek. Válaszul nyakába ugrottam, s vigyorogva megcsókoltam. Elmosolyodott, miközben vadul visszacsókolt, s a szemközti falnak nyomott. Kezeim átkulcsoltam a nyakán, míg lábaim a derekán, ő pedig a fenekemnél fogva tartott. Amint megéreztem ajkait a sajátomon egyfajta megkönnyebbülés járt át. Itt volt, itt voltam a karjaiba, s vadul csókolt, így hirtelen az egész világom a helyére állt. Pár percig.
- Menjetek szobára. - kiáltotta Harry röhögve, mire én elszakadtam Zayntől. Letett, majd meglepetten pislogott a göndörke felé, majd felém. - Úgy nézel rám, mintha valami ritka faj lennék, Malik. - forgatta meg vigyorogva a szemeit Harry, mire Zayn is felnevetett.
- Ritka barom vagy az igaz. - vágta rá, mire Harry sírást invitálva kirohant a szobából. Végszóra viszont megjelentek a többiek is, Louis kivételével. Ha jól hallottam, ő Harryt próbálta megnyugtatni.
- Ezek mindig ilyenek? - súgtam Zayn fülébe, aki fél kézzel átkarolta a derekam, majd a hajamba puszilt, s kuncogva bólintott.
- Mit is keresnek itt? - bökött a fiúkra, akik időközben újra a nappaliba vándoroltak.
- Jöttek kioktatni, aztán nem volt szívem kidobni őket. - vontam meg a vállam hanyagságot színlelve, mire Zayn csak megforgatta a szemeit, majd leült a kanapéra engem pedig az ölébe rántott.
- Tudod, kivételesen örülnék, ha nem lennének itt a fiúk. - suttogta szexi hangján a fülembe, miközben végig simított a szakadt nadrágba bújtatott combjaimon. Nagyot nyeltem, majd uralkodva magamon, rácsaptam a combomat simogató kezére.
- Talán este, drágám. - válaszoltam  vigyorogva, miközben felpattantam az öléből s a konyhába szaladtam.


Perrie Edwards

Villámgyorsan hajtottam a Bobtól megkapott hotel címe felé. A szívem darabokra tört, pedig még semmit sem láttam. De tudtam, hogy Zayn ott lesz a... szeretőjével. A tudat, hogy engem már nem szeret, felemésztet, de talán kicsit jobban bántott, hogy megcsalt. Ő tisztességesebb ennél. Tudom, mondom azt én, aki szintén megcsaltam, igazából nem is egyszer. De mentségemre legyen, megbántam! És én mindig is elcseszett voltam, ő viszont nem. Amióta csak ismerem, tudom, hogy egy csupa szív férfi, tele kedvességgel, de persze csak azok felé ilyen, akik megérdemlik. Egy ideje még én is megérdemeltem, de ezek szerint már nem.
- Anyuci, hova megyünk? - Hannah álmos hangjára ébredtem fel ábrándozásomból. Fél szemmel a kócos hajú lányomra pillantottam és elmosolyodtam. Ő itt van nekem, és itt is lesz, remélhetőleg még sok - sok ideig. 
- Csak teszünk egy kis kitérőt kicsim, nyugodtan aludj még. - elmosolyodott, majd a mackóját ölelve újra aludni próbált. Anélkül a mackó nélkül, szinte semmit sem csinált. Az apjától kapta, mikor megszületett, s azóta minden egyes tettét kíséri az apró plüss. Zayn kétségtelenül jó apuka volt. Talán nem volt a legjobb férj, ahogy én se a legjobb feleség, de sokáig nagyon jól megvoltunk, és szerettük egymást. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem szeretem. Szeretem, s tudom, hogy a lelke mélyén ő is. Az agyam egyik naiv része reménykedett. Reménykedett abban, hogy Zayn igazából csak egy kurvát szedett fel, s nem érez iránta semmit. A másik részem viszont pontosan tudta, hogy akármennyire is próbálkozunk megmenteni a kapcsolatunkat, mindkettőnkben vannak gátlások. Benne azért, mert én már nem egyszer félreléptem, bennem pedig több dolog miatt is. Ám ezek nem biztos, hogy az ő hiányosságai, egyszerűen csak az én agyam szüleményei is lehetnek. Leparkoltam a hotel előtt, s nem igazán lepődtem meg, mikor megláttam Zayn fekete Range Roverét is. Még egyszer ellenőriztem az SMSt, melyet Bob küldött, benne a hotel címével, nevével, és Zayn tartózkodásának szobaszámával. Tudom, kicsit beteg ötlet magánnyomozót küldeni a férjedre, de mentségemre szóljon, hogy már nem bírtam abba a tudatban élni, hogy lehetséges, hogy a férjem megcsal. A portán meglepően hamar átjutottam, így már remegő lábakkal sétáltam el a 127 - es ajtóhoz. Kétségbeesetten reménykedtem, hogy kiderüljön ez az egész, csak egy buta vicc, de valami azt súgta, hogy nem az. Kopogtam, és másodpercek elteltével már hallottam is a zár kattogását.
- Te? - kiáltottunk mindketten meglepődve, mikor Tessával megláttuk egymást. Szóval ő az... Ő az, akivel Zayn megcsal. Gondolhattam volna. Hisz annyira szép, okos, és kedves lány. Furcsa, de nem sok düht éreztem. Több volt bennem a csalódás, és a szomorúság.
- Babe, ki az? - Zayn recés hangjára összerezzentem, s könnyek gyűltek a szemembe. Tessa bocsánatkérően rám meredt majd sírni kezdett.
- Pezz, én annyira sajnálom. - zokogta, s a látóteremben megjelent végre Zayn is. Kidülledt szemekkel meredt rám, én pedig csak könnyes szemekkel álltam a tekintetét, s vártam a következő lépését. A lépést, mely végleg meghatározza, hogy a felesége, s gyermeke anyja e a fontosabb, vagy a szeretője.


Kérdések?

Szerintetek kit fog választani Zayn?

Mi lesz Perrie további reakciója?










2015. december 10., csütörtök

16.fejezet

Hey Girlz!
Sajnálom, hogy megint ilyen rövid és ratyi résszel szolgálhatok, de az utóbbi időben hulla voltam / vagyok, és semmire sem volt / van időm.
Mindössze 992 szavas borzalom, és tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen lett.
Azért remélem tetszik, és hagytok pár kommentet.:)
Jó olvasást!
                                                                                                                              xx, Aurora






Zayn Malik:


"Rettentően hiányzott, és féltem, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, de egy kis megnyugvást adot az, hogy többet foglalkoztam a családommal."

Két nap. Ennyi ideje nem kaptam semmi életjelet Tessatól. A hívásaimra, meg a sok SMS - re nem válaszolt hiába zargattam. Furcsa ezt mondani, de valami olyasmi érzés volt, mintha megfogták volna a szívem, és letörték volna az egyik darabkáját. Borzasztó. Ez alatt az idő alatt viszont eleget is tettem Tessa kérésének, és többet foglalkoztam a családommal. Tegnap Pezzel vacsorázni voltunk, és hosszú idő után újra olyan jól éreztük magunkat, mint az első randiknál. Ez viszont csak még jobban összezavarta az amúgy is kusza érzelmeim. Éjjel - nappal csak azon kattogott az agyam, hogy melyik lenne a helyes út. Perrie - t vagy Tessa - t választani? Perrie tudott nekem ígérni egy csodás gyermeket, akit az életemnél is jobban szeretek, míg Tessa a teljesen őszinte szerelmet tudta nekem adni. Nehéz választás. Akaratlanul is, de sokat gondolok arra, hogy mi történne, ha Tessa - t választanám. Hannah velem maradna, vagy Pezzel? Mennyiszer láthatnám? Haragudna rám? És Pezz? Nagyon megutálna? Kérdések ezrei, és a válasz mindegyikre kétséges.
- Apuuuci. Figyelsz te rám? - nézett rám tetetett dühvel Hannah, és kis szemöldökét mérgesen összevonta. Megpróbáltam visszatartani a nevetésem, és komolyan bólintani, de a nevető ráncok összefutottak a szemem körül.
- Hát persze, hercegnő. De azért elismételnéd, amit mondtál? - Hannah kuncogása töltötte be az aprónak nem mondható szobát, és az én ajkamra is mosoly húzódott kislányom láttán.
- Borzasztó vagy, Apu. - forgatta meg kék íriszeit, miközben az ölembe kuporodott. Apró derekára simítottam nagy tenyerem, ő pedig még közelebb bújt mellkasomhoz. - Csak azt kérdeztem, hogy mesélsz nekem? - pislogott rám bociszemekkel, én pedig vigyorogva egy puszit adtam az arcára, majd a mesekönyvért nyúltam.

Tessa Smith:

Teljesen összegubancolódott hajamba túrtam, ezzel el is végezve az aznapi tolászkodásom. A kávémmal és a fagyimmal együtt a TV elé vetődtem, és úgy terveztem, ma se nagyon jövök ki onnan. Sminkem még a tegnapi volt, bár nem nagyon sok maradt belőle, inkább a szemem alatt volt megtalálható, fekete maszatként. A ruhám mindössze egy rövid gatyából, és Zayn egyik AC/DC - s pólójából állt. Úgy néztem ki, és úgy is éreztem magam, mint aki most esett túl élete legnagyobb szakításán. Pedig erről szó sem volt, mindössze csak egy kis szünetről, amit ráadásul én kértem. Természetesen, azóta már vagy tízszer megbántam ezt a tettemet. Zayn nélkül egy élő hulla voltam, egy test szív, s lélek nélkül. Mégse volt elég akarat erőm ahhoz, hogy felhívjam, fogadjam a hívásait, vagy egyáltalán válaszoljak az SMS - ekre, amit küldött. Túl makacs voltam, és az agyam még mindig azt diktálta, hogy rossz az, amit Pezzel teszünk. Emiatt a tiltó tábla miatt pedig egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy bármilyen módon kapcsolatot létesítsek Zaynnel, pedig tudtam, hogy mekkora hibát követek el ezzel. Gondolataimat az ajtóm felől érkező kopogás zavarta meg. Fáradtan csoszogva jutottam el az ajtóig, abban a reményben, hogy biztos csak a hotel valamelyik alkalmazottja az. Az ajtót kinyitva azonban hatalmas meglepetésben volt részem, és azt hiszem, még levegőt is elfelejtettem venni. A négy fiú végigmért, majd mindegyikőjük arcán végig futott egy mosoly a pólóm láttán.
- Öhm, sziasztok. - nyögtem ki nagy nehezen, de a fiúk nagy vigyorából arra tudtam következtetni, hogy őket szórakoztatta a reakcióm. - Gyertek be. - tártam ki az ajtót, s gyorsan igazgatni kezdtem a hajam míg a fiúk befelé sétáltak, csak, hogy mégse nézzenek csövesnek. - Kértek valamit? - kérdeztem idegesen, de a fiúk mind nemet intettek a fejükkel.
- Nyugi. - nevetett fel Louis. - Nem megölni jöttünk.
- Miért vagy velem kedves? - néztem rá értetlenül. A fiúk felnevettek, Louis pedig sértett arcot vágott. - Mármint, nem úgy értettem, te jó ég. - fogtam a fejem, miközben heves magyarázásba kezdtem. A fiúk elszórakoztak szétszórt arckifejezésemen, én viszont kevésbé éreztem jól magam. -  Azt hittem gyűlöltek azért... amit tudjátok... mi Zaynnel... szóval értitek. - hebegtem - habogtam összevissza, mire Harryből véglegesen kitört a nevetés. A fehér csempét bámultam inkább, ugyanis éreztem, hogy az arcom vérvörös lesz.
- Nem gyűlölünk. Sőt... ami azt illeti erről szeretnék beszélni veled. - mosolygott rám Liam, mire én kicsit megnyugodtam. Nem mondanám, hogy szavai hallatán nem volt már bennem idegesség, de sokkal kevesebb, mint azelőtt.
- Hát hallgatlak. - mondtam kicsit félősen, de mosolyogva miközben helyet foglaltam a fotelba, a srácokkal szemben, akik a kanapén ültek.
- Hát tekintve, hogy a fiúk megnémultak ezért elmondom én a véleményem. Tudod, mikor Zayn elmondta nekünk azt, hogy tart ez a valami köztetek, én voltam az, ki a legjobban ellenezte. Mindig is undorodtam a megcsalástól, de mikor Zayn mesélni kezdett rólad, tudtam, hogy ez nem csak egy barátság extrákkal kapcsolat. Olyan áhítattal mesélt rólad, olyan szerelmesen, hogy már akkor éreztem, hogy ebből komoly kapcsolat is lehet. Igaz, még mindig ellenzem ezt az egészet, de egyszerűen úgy érzem, nagyobb bűn lenne az, ha most nem békülnétek ki, mint az amit eleve tesztek. Zayn konkrétan összetört attól, hogy most elveszíthet. Igaz, így többet tud a családjával tölteni, de nincs az arcán az a mosoly mikor Perrievel van, mint az mikor akár csak rólad beszél. Nem tudom, hogy befolyásol e ez a döntésedben, csak azt akartuk igazából, hogy tudd, milyen fontos vagy Zaynnek. - mosolygott rám Liam. Pár percig csak csöndben meredtem magam elé, és a hallottakon gondolkoztam. Szemeim akaratlanul is megteltek könnyel, miközben Liam szavait elemeztem. A fiúk érdeklődve néztek, valószínűleg várták, hogy kinyögjek végre valamit. Meggondolatlanul pattantam fel a helyemről, majd rohantam oda a telefonomhoz, ami a TV előtti kis asztalon volt.
- Megbocsájtotok egy percre? - villantottam egy fél oldalas mosolyt a fiúk felé, akik csak nevetve bólintottak. Kiszaladtam a nappaliból, majd villám gyorsan tárcsáztam Zayn számát.
- Tessa? - szólt bele mély, reménykedő rekedtes hangon. Gondolatba felpofoztam magam, hisz anélkül biztos, hogy a gondolataim azonnal másfelé irányultak volna. Jelenesetben, talán Zayn csodálatos hangjáról ábrándoztam volna.
- Sajnálok mindent. Szeretlek. - nyögtem ki köszönés nélkül, s szinte hallottam ahogy Zayn a másik oldalt lefagy.

Kérdések:

Szerintetek mi lesz Zayn válasza?

Mit gondoltok, hogyan folytatódik majd a történet?:)


2015. november 28., szombat

15. fejezet

Ahoy:)
Sajnálom, hogy ilyen rövid részt hoztam, de a végén remélem megértitek miért kellett elvágni itt:)
Remélem tetszik, és kérlek iratkozzatok fel, vagy kommenteljetek! Sokat jelentene:)
Na most nem dumálok tovább, Jó olvasást!:)
                                                                                                                     xx, Aurora


Tessa Smith


" Zaynnel akartam lenni, örökké, s még tovább, de a boldogságomba bele rondított az, hogy eközben Perrie szenved."

Arra ébredni, hogy Zayn karjai és lábai az én testem köré fonódnak, tökéletes. Éreztem leheletét a nyakamon, s mikor kicsit megmozdultam, arcát a hajamba fúrta, és erősebben szorított. Elmosolyodtam, szívem megtelt szeretettel, de egyben keserűséggel is, hisz tisztában voltam azzal, hogy többet nem igazán lesz ilyen csodás reggelben részem. Átfordultam a másik oldalamra, így arcom közvetlen közelbe került Zaynnével. Áhítattal néztem, ahogy hosszú szempillái kicsit megremegtek, és édesen szuszogott. Meggondolatlanul is, egy puszit nyomtam arcára, majd egyet puha ajkaira. Szája megremegett, így már tudtam, hogy fenn van. Hajába túrtam, és még közelebb húztam magamhoz, és ajkaim kicsit durvábban az övéire nyomtam. Szinte azonnal visszacsókolt, nyelve lustán kényeztette az enyémet.
- Minden reggel ilyen ébresztést akarok. - dörmögte, miután elváltam méz édes ajkaitól. Szavai hallatára egy keserű mosoly csúszott az arcomra, és Zayn megfeszül testéből arra következtettem ,hogy neki is leesett, mekkora hülyeséget mondott. Leintettem, jelezve, hogy el ne merje rontani a pillanatot, és inkább újra az ölébe másztam, egy újabb csókért könyörögve.  
- Hova mész? - nyögte, mikor elváltam ajkaitól, és leszálltam róla.
- Megnézem mennyire üres a hűtőd. - kuncogtam, majd egy puszit dobtam a levegőbe, ő pedig úgy tett, mintha elkapná. Nevetve sétáltam le a konyhába, ahol egy egyszerű tojásrántotta készítésébe kezdtem. Hogy ne a csönd uralja a szobát, bekapcsoltam a rádiót és halkan dúdolgattam az abból áradó slágereket.
- Babe, el kell szaladnom egy megbeszélésre, de délután jövök. - szaladt le Zayn a lépcsőn, miközben épp a fekete nadrágjának begombolásával szenvedett.
- Menj haza délután, Perrie biztosan hiányol már. Én el leszek egyedül is. - válaszoltam, és erősen próbálkoztam azon, hogy hangomból ne érződjön a keserűség.
- Nem akarlak itt hagyni. - suttogta, miközben közelebb lépett, és minden szó nélkül feltett a pultra. Lábaim közé állt, homlokunkat egymásénak döntötte, és a combomon feljebb tűrve az ő pólóját, simogatni kezdett. Mosolyognom kellett az apró gesztusoktól, és, habár tökéletesen benne lettem volna abba, hogy egész nap velem lustálkodjon, tiszteletben kellett tartanom, hogy van egy kislánya, és egy felesége, kikről ugyanúgy gondoskodnia kell.
- Pedig menned kell. - mosolyogtam rá halványan, majd végig simítottam arcélén. 
- Biztos, hogy ne jöjjek át még délután? - kérdezte, miközben a fejem mellett támasztotta magát. Mosolyogva megráztam a fejem, majd konkrétan kizavartam a lakásból.

Nagyokat nyújtózkodva sétáltam be a nappaliba. Miután Zayn elment, a fáradtság eluralkodott rajtam, és kénytelen voltam visszafeküdni aludni, és egészen idáig (avagy délután háromig) húzni a lóbőrt. Előkaptam a telefonom, és miután elküldtem egy gyors "minden okés?" üzenetet Zaynnek, a konyhába mentem egy kis ebéd után kutatva. Nyakig a hűtőbe mászva kerestem valami ehetőt, mikor megszólalt a csengő. Összeráncolt szemöldökkel indultam meg az ajtó felé, miközben azon gondolkoztam, hogy ki zargathat. Zayn azt mondta, senki nem tud erről a lakásáról, ha pedig ő lenne, akkor biztos nem csöngetne. Vállat vontam, és egy ezer wattos mosollyal az arcomon kitártam az ajtót, de amint megláttam a szőke hajkoronát, elakadt a lélegzetem.
- Öhm... Tessa... Szia. - köszönt zavartan, miközben a csizmájával apró köröket írt le a betonon.
- Perrie. Hát te? - mosolyogtam rá, és próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire félek attól, hogy ő most itt megjelent.
- Semmi... Csak egy hülye pletyka volt. - dünnyögte az orra alatt, és gondolom arra számított, hogy nem hallom meg, de számításai nem voltak a legjobbak. Szavai hallatán a szívem leállt egy pillanatra, és mélyeket lélegezve próbáltam normális üteművé tenni a szívverésem, de aztán rá jöttem, hogy nem épp ez a legjobb reakció.
- El akarod mesélni? Van időm. - mosolyogtam rá biztatóan, mire ő kétkedve pillantott rám. Nagyot sóhajtott, majd miután vigyorogva kitártam előtte az ajtót, belépett. Kicsit fura helyzetnek éreztem, hogy a szeretőm házában, a feleségével, valószínűleg mindkettőnk szerelméről fogunk beszélni, de jobban érdekelt az, hogy valamennyire segítsek összeforrasztani Perrie megsebzett szívét. Hisz, mit is érne a élet, ha nem tudnánk segíteni az embereken?! Még ha az az ember olyan is, akinek tudod, hogy a bánatát részben te okoztad.

3 nappal később


- Komolyan találkozni fogsz vele? - csattant fel idegesen Zayn, miközben a fekete hajába túrt. Furcsa volt ez az oldala, hisz még sosem találkoztam a mérges Zaynnel, de azt hiszem, nem is akarok többet.
- Miért olyan nagy baj ez? - kérdeztem halkan. Zayn meglepődve felém fordult, szemei tágra nyíltak. Két lehetőség volt. Vagy most fog robbanni, ettől az ártatlan kis kérdéstől, vagy lenyugszik végre. Én az elsőre tippeltem, bár a második jobban az ínyemre lett volna.
- Az istenért Tessa, ő feleségem, akit ráadásul veled csalok meg. Benned nincs egy cseppnyi bűntudat se? - tört ki, és dühösen megfordult, majd mikor tudatosult benne, hogy mit is mondott, bocsánat kérően rám nézett. - Babe, én nem úgy gondoltam. - mentegetőzött, és amikor kitört belőlem a sírás, azonnal mellém ült a kanapéra, és a karjaiba vont.
- Hagyj békén. - szipogtam, de szavaim ellenére mélyen belélegeztem férfias illatát, ami keverődött a méreg drága parfümmel és a cigi szagával.
- Sajnálom. - suttogta, és magam sem tudom miért, de ettől az egy szótól nagyon felment bennem a pumpa.
- Sajnálod? Igen? Zayn, te tudod a legjobban, hogy mennyire lelkiismeret furdalásom van amiatt, amit teszünk. Nap mint nap gyötör a bűntudat, mégis megpróbálom élvezni azt, amit kaptunk Istentől, azt a kevés együtt töltött időt. És tudod, ez az vita nem lenne, ha nem akadsz ki azon, hogy találkozok Perrievel. Tudod, ha már itt tartunk, tudod miért találkozok vele? Mert mikor beszéltünk, rájöttem, hogy mennyire össze van törve a szíve miattunk, és, mivel elengedni nem akarom azt, ami köztünk van, ezért a legkevesebb, amit tehetek, hogy vigasztalom a feleséged, és ott vagyok az oldalán, mint barát, miközben ő azzal a tudattal küzd, hogy a férje elhanyagolja. - fakadtam ki dühösen, Zayn pedig megdöbbenve, megszeppenve, és talán egy kis büszkeséggel nézett rám.
- Annyira csodállak a nagy szíved miatt. - suttogta, miközben kisimított egy szőke tincset a hajamból. Érintése miatt kirázott a hideg, és legszívesebben letepertem volna, de eszembe jutottak a szavak amit mondtak, és a vágy eltörpült a harag mellett. Szó nélkül pattantam fel a kanapéról, és az ajtóban magamra rángattam a kabátom, és a cipőm. Zayna  csuklóm után nyúlt, majd megrántott, így kemény mellkasának ütköztem.
- Elmész? - nyögte ki rekedt, sírástól fojtogató hangon, én pedig mielőtt elolvadtam volna a meleg barna szempártól, lassan bólintottam.
- Gondolkoznom kell. - mondtam, majd hangosan becsapva magam mögött az ajtót, ott hagytam az összetört szívű Zaynt.

Kérdés(ek):

Szerintetek mi lesz Tessa következő lépése? Megbocsájt, vagy esetleg Zessának vége?

(Sajnálom, de most nem jut eszembe több:c)







2015. november 21., szombat

14. fejezet

Hey! c:
Ühm, meg is hoztam az új részt, már megint kicsit előbb, mint ígértem:D
Nem lett valami izgalmas, inkább olyan átlagos...
Köszönöm a plusz egy feliratkozót, üdvözöllek itt c:
Hagyjatok magatok után nyomot, fejezzétek ki a véleményeteket nyugodtan c:
Jó olvasást!:)
                                                                                                      xx, Aurora




Zayn Malik





" Saját magamat is megrémítem azzal, hogy mennyire fontos Ő számomra"


Tessa teste remegve simult hozzám, én pedig nyugtatóan simogattam a hátát. Arcát a mellkasomba fúrta, miközben zokogott, ezzel eláztatva fehér pólóm, de csöppet sem bántam. Hatalmas megnyugvást jelentett számomra, hogy itt volt a karjaimban, éppségben. Halk sírásából  arra következtettem, hogy bántották, de nagyon remélem, hogy ez nem igaz, különben se Travis, se Nathaniel nem él tovább az biztos.
- Sss, babe. Itt vagyok, biztonságban vagy. - közelebb húztam magamhoz, miközben nyugtattam, de ő továbbra is keservesen zokogott.
- Vigyél el innen, kérlek. - nyögte, hangja teljesen más volt, mint szokott. Az édesen csilingelő hangnak most nyoma se volt, felváltotta azt egy szomorú, sírástól rekedtes hang. Eleget téve kérésének, karjaimba vettem, ő pedig még jobban a  mellkasomba bújt. Gyűlöltem őt szomorúnak, elkeseredettnek látni, és azt akartam, hogy minél előbb láthassam arcán a gyönyörű mosolyát.
- Nehogy azt higgyétek, hogy ilyen könnyen elmehettek. - Nathaniel gúnyos hangjára megdöbbenve kaptam fel a fejem, és dühömmel küszködve, egyszerűen csak felvontam a szemöldököm, és próbáltam minden érzésemet belesűríteni a pillantásomba.
- És ki fog megakadályozni? - utánoztam gúnyos hanglejtését, és lenézően végig mértem. Tessa eközben egyre keservesebben zokogott, és az se nyugtatta meg, hogy gyengéden simogattam. Travis és Nathaniel dühösen, de tehetetlenül kémleltek, mire én felkacagtam. - Gondoltam, hogy egyikőtök sem. És ajánlom, hogy örökre felejtsétek el Tessat.
- Tudunk olyan dolgokat, amiket nem kéne. És esetleg köphetünk a médiának, ha most elmentek. - szólt utánunk Travis, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Vérfagyasztó lassúsággal fordultam hátra, és pár percig csak dühösen álltam a tekintetét.
- Tudod... - kezdtem, miközben közelebb lépkedtem, és még jobban  magamhoz húztam Tessat, mintha attól félnék, hogy bármikor kivehetik a kezemből. -  Nekem még mindig kevesebb bajom lesz abból, ha köpsz a médiának, mint neked, ha elárulom a rendőrségnek, hogy miket tettél Tessaval éveken át. - sziszegtem a fogaim között, majd szó nélkül kiviharoztam a helyiségből. A nővérek értetlenül néztek végig rajtam, mikor átviharoztam az árvaházon, de nem érdekelt, mert csak egy dolog lebegett a szemem előtt. Még pedig, hogy biztonságban kell tudnom Tessat!


- Hol vagyunk? - nézett körbe értetlenül Tessa, mikor segítettem kiszállni neki a kocsiból. Tekintettel, hogy az ő háza leégett, az én egyik londoni házamba hoztam. Az óvodának írtam egy SMS - t az ő nevében, amiben két hét szabadságot kértem neki. Nem tudom, hogy mi történt vele az alatt az egy - két nap alatt, amíg az árvaházban volt, de láthatóan megviselte őt. Legalábbis, a folytonos sírásából erre tudok következtetni.
- Khm... lehet, hogy nem említettem, valamit... - mondtam, mire Tessa ijedten nézett rám. Aranyos arckifejezése megnevettetett, de próbáltam türtőztetni magam. - Öhm... a házad... felégett. - nyögtem ki, és félve vártam Tessa reakcióját. Szája elnyílt, az amúgy is hófehér bőre még fehérebb lett, és áthatóan remegni kezdett. Ösztönösen léptem közelebb hozzá, és karjaimba vontam, mielőtt összeesett volna.
- Az nem lehet. - suttogta, maga elé meredve, teljesen sokkos állapotban. 
- Sajnálom, babe. - nyomtam egy puszit a hajába, majd a homlokára, s végül az ajkaira. Kirázta a hideg, amin magamban jót mosolyogtam, de neki nem említettem. - Amíg csak akarsz lakhatsz itt nálam. Erről a házamról senki sem tud, még Perrie sem. - mosolyogtam rá, ő pedig csak egy puszit nyomott ajkaimra.
- Köszönöm. Mindent köszönök, Zayn. - suttogta, majd keserves sírásba kezdett. Karon ragadtam, s behúztam a házba, és amíg én neki álltam egy tea készítésének, addig őt a kanapéra parancsoltam.
- El kell mondanom valamit. - kezdte, amint visszaértem a nappaliba, s Tessat az ölembe húzva kezdtem kortyolgatni a teát, ő pedig ugyanígy tett. Félve pillantottam rá, mikor láttam, hogy szeme már az emlékektől is könnyes lesz. Derekamra kulcsolta a lábait, míg én a combját simogattam. - Nathaniel megfenyegetett. Azt mondta, hogy segít megszökni, ha amint elszabadultam, szakítok veled. - csuklott el a hangja, s összekulcsolt kezeinkkel kezdett babrálni.
- Mit válaszoltál? - hangom túlságosan nyugodtan hasított a levegőbe, és tisztában voltam vele, hogy ezzel megrémítem, pedig nem ez volt a célom.
- Sírtam. És sokat gondolkoztam. Nem tudnék nélküled élni, Zayn. Túl fontos vagy számomra. De, ha a te boldogságodhoz az kellene, hogy elhagyjalak, szó nélkül megtenném. A te boldogságod fontosabb. - szavaitól szerelem és boldogság keveréke áradt szét a mellkasomban, és kénytelen voltam felé hajolni, hogy egy szenvedélyes csókkal is kifejezzem a bennem tomboló érzéseket.
- Te vagy a boldogságom. - suttogtam, ő pedig egy újabb csókra invitált szavaim hallatán. Akkor, abban a pillanatban, leszartam minden rosszat, nem érdekelt, hogy Perrie otthon tombol azért, hogy megint nem vagyok itthon, vagy, hogy Travisék akármikor szólhatnak a médiának a kapcsolatunkat illetően. Csak az ölembe ülő szőke lány, és az iránta érzett szerelmem volt az, ami fontos.

Perrie Edwards:

Erőszakosan törölte le a könnyeimet, de teljesen feleslegesen, hisz azok tovább folydogáltak. Hannah már az óviban volt, nekem pedig temérdek dolgom lenne itthon, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy csináljak bármit is. Nem tudom, hogy mi van Zaynnel, és ez rettentően aggaszt. Tegnap délután óta nem láttam, és a telefonját se képes felvenni. Azzal nyugtatom magam, hogy biztos a srácokkal van, de persze bennem is van kétség. Tudom, hogy mostanában nem tökéletes a kapcsolatunk Zaynnel, és, hogy ez rajtam is múlik. Viszont, mindennél jobban szeretem, és remélem, hogy ő is így érez még. De mostanában egyre többször jár el itthonról, van, hogy éjszakára haza se jön, és nem tudok másra gondolni, minthogy megcsal. Pedig bízok benne, és tudom, hogy ő erre nem lenne képes, de azért a kisördög mindig ott ül a vállamon, és ülteti belém ezt a sok hülye dolgot. Ábrándozásomból a telefonom ébreszt fel, s akár egy ragadozó az állataira, úgy vetődtem rá a telefonomra, abban a reményben, hogy Zayn hív. Mikor azonban megláttam, a telefonom kijelzően Jade nevét, kissé elszomorodtam, de egy mély sóhaj kíséretében fogadtam a hívást.
- Hey. Mi a helyzet? - erőltettem magamra egy mosolyt, és a tőlem telhető legvidámabb hangon köszöntöttem a legjobb barátnőm.
- Voltál mostanában net közelben? - vágott bele a dolgok közepébe ideges hangon, mire én összeráncoltam szemöldököm és értetlenül válaszoltam.
- Nem, miért? - kérdeztem, és Jade ideges sóhajából arra tudtam következtetni, hogy valami rossz történhetett.
- Keress rá a férjedre. Rá jössz. Hívj, ha elolvastad, és kérlek Pezz, ne bukj ki. - mondta, majd választ nem várva kinyomott. Értetlenül ütöttem be Zayn nevét, de amint kiadta a legfrissebb cikket, a szívem mintha megállt volna egy pillanatra. Félve kattintottam rá a címre, s csiga lassúsággal olvasni kezdtem.

Zayn Malik és Perrie Edwards, zűr van  paradicsomban?

Minap Zaynt egy ismeretlen lánnyal kaptuk lencsevégre. A fiatal srácot London egyik eldugottabb utcájában láttuk, ahogy épp kisegített egy szőke szépséget a kocsiból, később pedig kéz a kézben sétáltak be egy házba. A lány kiléte felől egyenlőre semmit nem tudni, de sokan nyilatkozták, hogy látták már együtt a két fiatalt máskor is. Perrie és Zayn rég jelentek meg nyilvánosan együtt, s még a lányuk, Hannah óvodája előtt se láttuk őket közösen. Próbáltuk Perriet is elérni, de a Little Mix énekese napok óta nem hagyta el a házat. Vajon tényleg akkora a baj, mint gondoljuk?

Tátott szájjal olvastam el újra és újra a rövidke cikket, és néztem végig a képeket, melyen Zayn és egy hozzám hasonlóan szőke lány szerepelt. A szívem darabokra tört, de még mindig győzködtem magam azzal, hogy ez az egész nem igaz. Újra megvizsgáltam a képet, s próbáltam rájönni, hogy melyik környéken lehet a ház, ahol elméletileg a szőke lánnyal tartózkodik. Amint felmértem a terepet, s nagyjából beazonosítottam a környéket,  meggondolatlanul a kocsiba ültem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Zayn tényleg megcsal e.

Kérdések:

Szerintetek mit fog látni Perrie, amint oda ér Zayn házához?

Ha tegyük fel, Perrie meglátná Zessát együtt, ők hogy magyaráznák ki magukat ebből szerintetek? c:


2015. november 13., péntek

13. fejezet

Heyho! c:
Az új album örömére, meghoztam az új részt:3
Nem lett a leghosszabb, viszont én nagyon szerettem írni c:
Kérlek titeket, hagyjatok magatok után nyomot, komment formájában, de plusz feliratkozóknak is nagyon örülnék c:
Jó olvasást!
                                                                                                                 All the love, xx


Zayn Malik


" Most, mikor ennyi szörnyűség történt, esik csak le, hogy mennyire sokat jelent Ő számomra. "

Egész nap furcsa érzésem volt. Valahogy éreztem, hogy baj történt, de nem tudtam volna őszintén megmondani, hogy mi, és azt sem, hogy kivel. Legelső félelmem persze Hannah volt, de miután őt sikeresen haza szállítottam az óviból, ez a veszély eltűnt. Perrie egész nap otthon volt, így miatta nem nagyon aggódtam. Második félelmem alapból a családom lett volna, de miután telefonon ők is megnyugtattak, hogy semmi baj nincs otthon, valahogy csak Tessa - ra tudtam gondolni. Órák óta arra vártam már, hogy végre leléphessek otthonról, és megbizonyosodjak arról, hogy Tessa is épségben van. Így most teljes izgalommal és idegességgel hajtottam a háza felé, és az egész nap kísértő rossz érzés, egyre jobban hatalma alá tuszkolt. Nyugtalanul fordultam be az utcába, és elnyíltak a szemeim, ahogy észrevettem az utca közepén szirénázó tűzoltó autót. Istenem, csak add, hogy nem Tessaval történt valami! Kívánságom viszont nem vált be, hisz a kocsi pontosan Tessa háza előtt állt. Kétségbeesetten pattantam ki a kocsiból, miközben idegesen újra és újra a hajamat turkáltam, és alsó ajkam harapdáltam.
- Elnézést, Uram! Mi történt? - szóltam az egyik tűzoltó után, aki éppen a kocsiból szállt ki. Rám nézett, végigmért, és biztos vagyok benne, hogy fel is ismert, de szerencsére nem kérdezett semmit a kilétemről.
- A házban lakó valószínűleg elfelejtette, lekapcsolni a tűzhelyet. A házban nem találtunk se holttestet, csak egy kloroformos rongydarabot. Ebből arra következtettünk, hogy a hölgyet elrabolták, de ez az ügy már a rendőrségé. Közeli ismerőse volt esetleg a hölgynek? - kérdezte, én pedig csak bólintottam. Még mindig az elöbb hallottak hatása alatt voltam, egyszerűen túl sok volt ez egyszerre. A düh hirtelen járta át a testem, ahogy kezdtem komolyabban felfogni, hogy mit is mondott az úr. Tessat elrabolták?! De hisz... Ki tudna ártani egy olyan csodás lánynak, mint amilyen Ő?  Minden erőmet összeszedtem, és megpróbáltam emlékezni arra, hogy Tessa említette e, hogy valakivel rossz kapcsolatot ápolt. A leégett házát néztem, az össze - vissza rohangáló tűzoltókat, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténhet. Pont velünk... Idegesen a hajamba túrtam, úgy éreztem, szinte bele őrülök a tehetetlenségbe, miközben kitudja, vele mit csinálnak. Szinte azonnal Tessa múltja jutott eszembe, és ahogy az árvaházban bántak vele. Az a Travis egyszerűen beteg ember, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer találkoznék vele, addig verném, amíg ő is át nem érzi azt, amit Tessa éveken keresztül elviselt. A villanykörte, akár a filmekben, felvillant a fejem fölött, és a szemeim elnyíltak a felismeréstől. Travisnál van!

Idegesen viharoztam be az árvaház ajtaján. Két óra. Ennyi időbe telt megtalálnom ezt a mocskos helyet, de ha Tessa tényleg itt van, akkor megérte, ebben biztos vagyok. 
- Elnézést! - szólítottam le a felém jövő nővért, megpróbáltam minél kevésbé belesűríteni az idegességem a hangomba. Hamis mosolyt helyeztem el az arcomra, ám az előttem álló fiatal nő, még ettől is fülig pirult.
- Mit szeretne, uram? - mosolygott rám, és zavartan csavargatni kezdte barna haját. Magamban szemet forgattam, és kicsit szórakozva néztem a nő zavarát, de amint újra Tessara gondoltam, a szórakozottságom eltűnt.
- Travis Morgant keresem. Esetleg tudna szólni neki, hogy Zayn Malik keresi? - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő zavartan bólintott. 
- Persze, azonnal szólok neki.  - dadogott, majd kis vékony lábaival eliszkolt a szemem elől. Pár perc múlva egy undorító, duci ember jelent meg az egyik ajtó mögül. Lenézően végigvezettem rajta a tekintetem, és gondolom ezt észrevehette, hisz szinte azonnal kiszúrt. Vonásai megfeszültek, amint meglátott, nekem pedig óriási önuralomra volt szükségem, hogy ne verjem ki belőle még a szart is.
- Mr. Malik! Micsoda meglepetés! Csak nem egy gyereket szeretne örökbe fogadni? -mosolygott rám, amitől kivillantak sárga fogai. Felvontam a szemöldököm, biztos voltam benne, hogy tudja, mi közöm van Tessahoz, és ezt a hamis vigyora is elárulta.-
- Kicsit személyesebb ügy miatt szeretnék beszélni önnel. - sziszegtem fogaim között, kezeim ökölbe szorítottam, és ezt láthatólag ő is észrevette. - Hol van?
- Már megbocsáss, de ki is? - vonta föl fél szemöldökét, és olyan idegesítő vigyorral nézett rám, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa.
- Tessa. Tudom, hogy nálad van. Ha nem mondod meg hol van, akkor is megtalálom. De, ha tettél vele valamit... - húztam össze a szemem, és a pillantásomból csak úgy sugárzott a düh. Nyíltan látható volt rajta, hogy elönti a feszültség, de próbálta tartani magabiztosságát.
- Nem fogom elmondani, hogy hol van. - vicsorgott, én pedig komolyan azt hittem, ennél dühösebb már nem is lehetnék.
- Hát jó, te akartad. - morogtam az orrom alatt, majd félre lökve őt, ahhoz az ajtóhoz igyekeztem, ahonnan ő lépett ki előbb.

Tessa Smith

- Nathaniel, kérlek... - zokogtam. Sok ember nem tudja, mennyire is fájdalmas lehet, ha olyat kérnek tőled, amibe tudod, hogy belepusztulhatsz. Nathaniel kérése is ilyen volt. Elhagyni Zaynt egyenlő lett volna a halállal. Hiszen mellette kezdtem el igazán élni, ő az, aki felvidította a napjaim. A kapcsolatom vele titkos  volt, és rejtélyes, viszont annál romantikusabb. És ez így volt tökéletes. Emlékszem, mennyire elleneztem ezt az elején. Féltem a lebukástól, féltem, hogy tönkre tehetek egy boldog házasságot. Most viszont, óriási örömmel telt el, hogy belementem. Így megismerhettem az igazi Zaynt, és ezzel együtt a világ egyik szebb oldalát is láthattam. Zayn olyan volt számomra, mint a drog. Boldogabb lettem tőle, feldobta a napjaim, és a függője lettem. 
- Mire kérsz, hercegnőm? - suttogta, és közelebb hajolt, mintha valami bizalmas dolgot akarna súgni.. A zokogás fojtogatott, a szívem darabkákra tört. Szabadság vagy szerelem?
- Nem lehetsz ilyen kegyetlen. - dadogtam, miközben kérlelően tekintettem Nathanielre. Szemében mintha csalódottságot, fájdalmat, és szomorúságot is feltudtam volna fedezni. Arca viszont kifejezéstelen maradt, végig maga elé bámult.
- Sajnálom, Tessa. Döntened kell. - mély hangja kegyetlenül csapott a levegőbe, és zokogásom erősödött. Nem, nem nem, és nem! Zaynt nem veszíthetem el... Tudatlanul kezdtem el rángatni a kötélbe bújtatott csuklóim, kiakartam szabadulni. Valamiért, úgy éreztem, hogy ez még rosszabb, mint mikor Travis bántott fizikailag. Most a szívem tört össze, és ezt a fájdalmat egyszerűen nem tudom elviselni. Zayn! Vajon vele mi lehet? Jól van? A tudat, hogy ezt talán sose tudhatom meg, felemésztett, és marcangolt belülről.
- Travis, még egy esélyt adok, és ajánlom, hogy élj vele! Hol az istenbe van Tessa? - hallottam meg Zayn dühtől fűtött hangját, de azt hittem, csak képzelődök. Mikor azonban Nathaniel idegesen felpattant a helyéről, és az ajtóhoz rohant, a remény szikrája fellebbent bennem. Pár pillanat múlva már csak az ajtóban álló dühös és csapzott, de egyben rohadt Zayn létezett számomra, és nem is figyeltem arra, hogy Travis és Nathaniel száját miféle káromkodások hagyják el.
- Zayn... - suttogtam, ő pedig azonnal felém rohant. Hosszú, fekete csőfarmerbe bújtatott lábaival pár perc múlva már a földön térdelt, és mellkasára vont. A sírás újra fojtogatott, és alig vártam, hogy végre kiszabadítsa a kezeim, és én is magamhoz szoríthassam. A megkönnyebbülés átjárta a testem, és elfeledtem minden rosszat. Itt voltam, a karjaiba, miközben ő gyengéden csitítgatott, és úgy éreztem, bármi rossz is történik ezután, vele képes vagyok elviselni.

Kérdések:

Szerintetek mi lesz most Zaynnel és Tessaval, valamint Nath -al és Travissal?

Vajon Perrie, és esetleg a média tudomást szerez majd Zayn kis mentő akciójáról? És, ha igen, mik lesznek a reakciók szerintetek? Mit fog gondolni a sajtó, illetve Pezz?