2015. október 30., péntek

11. fejezet

Hey!:)
Köszönöm az előző részhez érkezett öt kommentet, imádlak titeket!:)
A rész nekem megint rövidnek tünik, de a Word szerint ég mindig ugyanakkora, mint az eddigiek, szóval...:"D
Ezenfelül, életem egyik legrosszabb írománya. A Zayn szemszög még oké, de Hannah - é valami borzasztó...
Nézzétek el nekem, most írta elsőnek gyerekszemszöget:')
Azért örülnék pár véleménynek most is:)
Jó olvasást!
                                                                                                                                    
                                                                                                                            xx, Aurora





Zayn Malik


"Három nő van az életemben; a lányom, a szeretőm, és a feleségem. És egyszerűen felemészt a tudat, hogy az egyikőjüket el kell engednem."

- Maradsz éjszakára? - tekintett fel rám Tessa, szerény mosollyal az arcán. Elmosolyodtam, miközben lassan bólintottam. Nem kéne itt maradnom, hisz Perrie már így is kivan akadva, hogy túl sokat dolgozok, legalábbis ő azt hiszi, hogy dolgozok. De egyszerűen nem tudok ellenálni Tessanak, az édes mosolyának, és a gyönyörűen csillogó kék szemeinek. Egy újabb puszit nyomtam ajkaira, amitől ő elpirulva hajtotta le a fejét. Istenem, de aranyos! - Perrie mit fog szólni, hogy megint nem mész haza? - kérdezte halkan, suttogva. Tekintete meggyötört, szomorú. Tudom, hogy megviseli ez az egész bujdosás, a titkos kapcsolat, és én próbálok minél hamarabb dűlőre jutni, de nem olyan könnyű dolog ez. Érdes tenyeremet Tessa arcához simítottam, és rámosolyogtam.
- Megoldom. - suttogtam, majd egy puszit nyomtam a hajába. Elmosolyodott, amitől apró gödröcskéi megjelentek, de láttam a szemében, hogy még mindig kételyei vannak.
- Hogy hányszor hallottam ezt tőled az utóbbi időben. - forgatta meg a szemét, és huncutul rám vigyorgott. Felnevettem, és őszintén örültem annak, hogy habár nem is örökre de Tessa igazi éne kezd visszatérni. Felpipiskedett hozzám, és lassan megcsókolt, miközben ujjait a hajamba vezette, és kissé meghúzta a tincseket. Belenyöszörögtem a csókunkba - ezzel egy elégedett vigyort kiváltva Tessaból - majd átkaroltam a derekát, és még közelebb húztam magamhoz.
- Tudod, imádok itt kint állni veled a sötétben, úgy, hogy csak a lámpák fénye világít, de mivel elcsórtad a kabátom, így szétfagyok. - jelentettem ki, ezzel megtörve az előbbi pillanat varázsát. Tessa cseppet sem nőiesen felröhögött, majd kutatni kezdett a táskájában.
- Egyébként. - fordult hátra, miközben a keze még mindig a táskában matatott. - Már nem fázok, szóval vissza adnám a kabátod, de imádom, hogy Zayn illata van. - pirult el, mire én kuncogva átöleltem.
- Ez cuki volt. - nevettem fel, miközben beléptem mögötte a házban, és halkan becsuktam magam után az ajtót.
- És igaz. - vágta rá, majd mindketten felnevettünk. Lebigyesztett ajkakkal vette le a kabátom, én pedig újra csak azon kaptam magam, hogy azon gondolkozom; hogy lehet ilyen gyönyörű, kedves, és aranyos?

- Már mész is? - nyögte ki fáradtan, kora reggel, mikor épp indulni készültem. Próbáltam minél halkabban összekészülődni, nem volt szándékomban felkelteni őt, de így, hogy felébredt, visszaszaladtam és lágyan megcsókoltam. Ajkunk fáradtan mozgott, egyikőnk sem volt még igazán fitt.
- Muszáj. Otthon akarok lenni, mielőtt Perrie felkel. - mondtam, miközben a feje mellett támaszkodva, egy újabb csókot leheltem ajkaira.
- Majd írj, hogy mennyire akadt ki, és, hogy mikor találkozhatunk újra, jó? - dünnyögte, már fél álomba, én pedig kuncogva bólintottam.
- Jó. - mondtam, bár ő már aludt. Még egy utolsó csókot nyomtam a homlokára, majd miután elsuttogtam, hogy 'Jó éjszakát', elindultam hazafelé. 

Hannah Malik:

Nyújtózkodva sétáltam le a lépcsőn, aminek az aljáról óriási hangzavar hallatszódott. Anyuci és apuci megint veszekedtek.
- Elegem van,. hogy mostanában mindig az éjszaka közepén, vagy reggel érsz haza! Ez így nem mehet tovább, Zayn! - hallottam meg anyukám sírástól fojtott hangját. Ajkaim szomorúan lekonyultak. Nem akarom, hogy anyuci sírjon. A plüss macimat szorongatva léptem be a nappaliba, mire mindketten elhalkultak. Apu szinte rögtön felém szaladt, én pedig karjaimat kinyújtva vártam, hogy az ölébe vegyen.
- Miért veszekedtek? - hangom halk volt, és vékony, már én is a sírás szélén álltam. Gyűlöltem, ha veszekednek. Apuci mellkasába fúrtam a fejem, ő pedig nyugtatóan a hátamra simította a kezét.
- A nagyok dolga. - suttogta, én pedig csak bólintottam, habár eléggé idegesített, hogy mostanában mindenre csak azt kapom válaszul, hogy; "majd, ha nagy leszel megtudod" vagy " majd, ha felnősz megérted". De hát én már nagy vagyok!
- Mit kérsz reggelire, hercegnő? - kérdezte egy mosollyal az arcán anyuci, miközben egy puszit nyomott az arcomra.
- Csokis müzlit. - vigyorogtam, mire a anyu felkuncogott, majd kiment a konyhába.
- Na, mit nézünk? - kérdezte apa, majd velem az ölében elfeküdt a kanapén.
- SpongeBob! - kiáltottam fel, és szorosan átöleltem Maci úrat. (Írói megj: Nem tudtam jobb nevet kitalálni a plüssnek, bocsánatxdd)
- Mindenki kész? - nézett rám vicces arckifejezéssel apu, mikor elkezdődött a kedvenc mesém, én pedig kinevettem.
- Igenis kapitány! - kiáltottam, apuci pedig nevetve fojtatta a főcim dalt.

- Apuci! Kész vagyok, mehetünk az óviba! - kiabáltam, de válasz nem érkezett. Vártam egy picit, és már épp indultam volna, megkeresni aput, mikor valaki hirtelen felemelt.
- Menjünk! - vigyorgott, és a vállán cipelt kifelé.
- Tegyél le! - hisztiztem, de neki esze ágában se volt teljesíteni a kérésem. - Apuci, tegyél már le! 
- Igen is hercegnő! - húzta ki magát, és a kezét a homlokára emelte, majd letett. Nevetve szálltam be a kocsiba, a hercegnős táskámat szorongatva. Sokáig csak csendben voltunk, apu halkan dúdolta a rádióból szóló zenéket, én pedig a babáimmal játszottam.
- Apu, kérdezhetek valamit? - pillantottam rá a legaranyosabb arcommal, mikor leparkolt az óvóda elött. Bólintott, majd rám mosolygott, és az ölébe ültetett. Átkaroltam a nyakát, és a lábaimat felhúztam. - Hol voltál éjszaka? 
- Hát... Tudod... Dolgoztam. - mondta dadogva, én pedig csak csúnyán néztem rá.
- Nekem nem tudsz hazudni. - húztam ki magam büszkén, mire ő elmosolyodott. - Tessanál voltál?  - kérdeztem, és rá mosolyogtam. Mindennél jobban szeretem anyucit, és apucit. De tudom, hogy apuci már nagyon nem boldog anyu mellett. Mindig későn jár haza, és nagyon sokat veszekednek. És ettől nagyon szomorú leszek, de megértem, ha már nem boldogok.
- Nála voltam. - bólintott, majd sóhajtott egyet. - Elmondod, anyucinak? - simogatta meg a hajam, és egy puszit adott.
- Nem. - ráztam meg a fejem, majd apu mellkasába bújtam, és halkan szipogni kezdtem.
- Ugye, ha elváltok anyával, engem nem hagysz el? - sírtam, és láttam, hogy apuci is könnyezik.
- Figyelj, hercegnő. - emelte fel a fejem, és letörölte a könnyeim. - Ha kényszerítenének se hagynálak el. Te vagy a legfontosabb személy az életemben, és semmi pénzért nem válnék el tőled. Te az én picinyem maradsz örökre. - suttogta, és ő is sírni kezdett. Átöleltem a Maci úrat, majd aput is.
- Apuci, ne sírj, a férfiak nem sírnak! - mondtam, ő pedig felnevetett.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - adott egy puszit az arcomra, és még szorosabban ölelt.
- Én is nagyon szeretlek, apuci. - suttogtam, és én is egy puszit nyomtam az arcára.

Kérdések:

 Mi a véleményetek Hannah gondolkozásáról? Mármint, abban, ahogy hozzááll ehhez az egész Tessa - Perrie - Zayn ügyhöz?:)

Mennyire tetszett nektek a Hannah szemszög? (Jó, tudom, hogy borzasztó, megminden, de nem tudta mást kérdezni:"D)

6 megjegyzés:

  1. Kijelentem biztosra életem legjobb reggele!

    1. Érett, okos gondolkodású kislánya más 4 éves foggal-körömmel harcolna szülei ért, de Ő nem ilyen. Helyesen látja a dolgokat és nem akad ki azon, hogy apja csalja édesanyát bár 4 évesen nem is tudja mit is jelent az valójaba. :)

    2. Én egyszer próbalkoztam gyerek szemszöggel hát amnyira pocsék lett, hogy azonnal kitöröltem. Nem könnyű ilyet írni, de mégis megoldottad zseniálisan. Erre légy büszke, hogy te megcsináltad! :)

    Lenne egy kérdésem; Hol a következő rész?*-* Tegnap hozzászoktam, hogy egy húzamba olvastam el 10 részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, szóval akkor az írónő mégsem rontotta el?:P
      Rettentően megnyugtattak a szavaid, mert én tényleg nagyon pocséknak éreztem:) De örülök, hogy tetszett:)
      A következő rész már csak jövő héten érkezik:(
      xx, Aurora

      Törlés
  2. Kedves Aurora M!
    Egyszerűen fantasztikusan fenomenálisan hiperszónikus részt kaphattunk/kaphattam megint. Egyszerűen olyan hatással volt rám mint a gőzölgő finom kávé reggel. =Csiklandozó, hívogató, és hihetetlenül forró ..és "finom"..tudom ez most nagyon hülyén hangozhatott..., de csak így tudtam leírni, hogy mennyi mennyi érzést váltott ki belőllem ez a rész (is!).
    Megtudom érteni Tessát is és Zayn-t is..Tessa fél, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül és attól is fél, hogy mi lesz a Picurkával..., de szeretne boldoglenni Zayn mellett...és amikor átéli ezeket a "pillanatnyi örömöket" -amik akár egy félnapig vagy egy éjszaka erejéig tartanak- sikerül kicsit elfelejteni azt is, hogy más is van a kapcsolatukban, hogy nem csak ketten vannak, aztán jön a napnak a másik fele- vagy az éjszakából majdnem reggel lesz- és akkor jön a kegyetlen felismerés...és minden kezdődik előlről..., de nagyon nagyon erős.., mert volt ereje (még félálomban is) megkérni Zaynt, hogy írja meg, hogy mennyire akadt ki Perry....az ilyesmihez nem kis lelki erő kell....Na és igen Zayn is hasonló képpen érez.. legalább is ahogyan én leszűrtem....rengeteget őrlődik...persze már Perryvel nem olyanok a dolgok mint régen..mondjuk ezt jópár együtttöltött év után meg is lehet érteni.... és most itt van Tessa aki talán a sosem érzett- vagy rég nem érzett- érzéseket kelltette fel benne...szereti, de Perry még is csak a kislánya anyukája és nem szeretné, ha Hanna nagyon sérülne.., habár úgylátszik, hogy kicsit megnyugodott...ahogyan az Ő "nagy" kislánya a maga módján elmondta, hogy nem baj és nem mondja el anyának....Ő csak attól fél, hogy ha apa már nem lesz ott velük, akkor teljesen elfelejti...
    Na igen Hanna Istenem egy KISTÜNDÉRVIRÁGSZÁL..eszméletlen kislány...
    Na és akkor a kérdéseidre a válasz: Hanna gondolkozása eszméletlen tulajdonképpen elmondta, hogy Ő csak azt szeretné, ha boldogok lennének a szülei, és hogy anya ne sirjon ....és valahol érzi, hogy ez csak úgy lehetséges, ha apa és anya külön válik.. ugyan akkor nagyon ügyesen és okosan kifejtette a félelmét is (amit már feljebb bővebben kitaglaltam)..
    Hogy mennyire tetszett Hanna szemszöge?? Ezt most komolyan kérdezted..Gratulálok! Nagyon nagyon nagyon nehéz gyerek szemszöget írni (neked nem kell mondani), de egyszerűen zseniálisan megoldottad! Csodás lett nekem nagyon nagyon nagyon tetszett! És még egy megjegyzés aztán befogom a billentyűzeteim kattogását ...a maci neve (Maci Úr) tökéletes, pontosan illik egy 4 éves kisgyerek mackójának nevéhez..nekem nagyon nagyon nagyon tetszett az egész: Imádtam! Oké oké befejeztem ..befogtam
    Köszönöm szépen , hogy ezt a részt is elolvashattam!
    További szép napot!
    További szép hétvégét!
    És előre is szép hetet!
    szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Először is, ismételten köszönöm ezt a hosszú kommentet!:)
      Másodszor, rettentően örülök, hogy tetszett, mert tényleg nagyon féltem/ félek a véleményektől!
      A hasonlatod pedig nagyon tetszett:D
      Jahj, rendesen megkönnyeztem a kommented, egyszerűen hihetetlenül jól estek ezek a szép szavak!
      Köszönöm!<3
      xx, Aurora

      Törlés
  3. Szia drága!
    Ismét egy tökéletes részt olvashattunk tőled és nem tudom miért, de nekem ez annyira megható és szívhez szóló volt. Imádtam, ahogyan a többit is, szóval remélem még sokáig olvashatom a blogod és kíváncsi vagyok miket tervezel még a jövőben:) Nagyon sajnálom, hogy ők ezt így eltitkolják, jó lenne, ha nem kéne titkolózniuk, de én Perriet is sajnálom:c Tényleg! Mi lesz a fiúkkal? Csak, mert egyszer ők is képbe jöttek, jó lenne, ha Zayn nekik is bemutatná Tessat:3
    1. Hannah a korához képest elég érett. Csodálom, amiért ennyire jól kezeli a dolgokat, szerintem aranyos, hogy így titokban tudja tartani és, hogy szeretné, ha a szülei boldogak lennének.
    A nehézség már csak az, hogy Zayn "boldog". Ez alatt értem: három nőt szeret, mellettük örül. A kislányáért bármit megtenne, Perriet szereti, Tessat szereti. DE. Perrie és Tessa is jöhetnek ki vesztesen ebből a játszmából, attól függ kit választ. Mondjuk Zayn is mivel neki is ez nehéz lehet, viszont úgy gondolom, hogy a lányok közül valaki így is úgy is össze fog törni.
    2. Nagyon jól megírtad, fantasztikus lett! Szóval ne bombázd magad olyanokkal, hogy idézem: "legrosszabb" és "borzasztó". Gyerekszemszöget nagyon nehéz lehet írni - bár én még nem próbáltam, de szerintem ez így van - te ezt azonban rohadtul jól megoldottad:) Nagyon jó lett, aranyos és a vége... Már megkönnyeztem. Szóval csak így tovább!
    Várom a következő részt;)
    Imádlak <3
    Puszil és ölel: Emy ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyho c:
      Jahj, nagyon örülök, hogy tetszett:3 Nem pont arra törekedtem, hogy megható legyen, viszont annak csak örülök, ha olyannak sikerült!:)
      A srácok egy ideig még nem jelennek meg, mert a következő részben egy váratlan fordulatot tartogatok, ami pár részig húzódni fog!:) (muhahahaha mennyire kivancsi leszek a reakciotokra, mikor elolvassatok a varatlan fordulatot :""D)
      A következő nem sokára jön!:3
      Imádlak!<3
      xx, Aurora

      Törlés