2015. november 28., szombat

15. fejezet

Ahoy:)
Sajnálom, hogy ilyen rövid részt hoztam, de a végén remélem megértitek miért kellett elvágni itt:)
Remélem tetszik, és kérlek iratkozzatok fel, vagy kommenteljetek! Sokat jelentene:)
Na most nem dumálok tovább, Jó olvasást!:)
                                                                                                                     xx, Aurora


Tessa Smith


" Zaynnel akartam lenni, örökké, s még tovább, de a boldogságomba bele rondított az, hogy eközben Perrie szenved."

Arra ébredni, hogy Zayn karjai és lábai az én testem köré fonódnak, tökéletes. Éreztem leheletét a nyakamon, s mikor kicsit megmozdultam, arcát a hajamba fúrta, és erősebben szorított. Elmosolyodtam, szívem megtelt szeretettel, de egyben keserűséggel is, hisz tisztában voltam azzal, hogy többet nem igazán lesz ilyen csodás reggelben részem. Átfordultam a másik oldalamra, így arcom közvetlen közelbe került Zaynnével. Áhítattal néztem, ahogy hosszú szempillái kicsit megremegtek, és édesen szuszogott. Meggondolatlanul is, egy puszit nyomtam arcára, majd egyet puha ajkaira. Szája megremegett, így már tudtam, hogy fenn van. Hajába túrtam, és még közelebb húztam magamhoz, és ajkaim kicsit durvábban az övéire nyomtam. Szinte azonnal visszacsókolt, nyelve lustán kényeztette az enyémet.
- Minden reggel ilyen ébresztést akarok. - dörmögte, miután elváltam méz édes ajkaitól. Szavai hallatára egy keserű mosoly csúszott az arcomra, és Zayn megfeszül testéből arra következtettem ,hogy neki is leesett, mekkora hülyeséget mondott. Leintettem, jelezve, hogy el ne merje rontani a pillanatot, és inkább újra az ölébe másztam, egy újabb csókért könyörögve.  
- Hova mész? - nyögte, mikor elváltam ajkaitól, és leszálltam róla.
- Megnézem mennyire üres a hűtőd. - kuncogtam, majd egy puszit dobtam a levegőbe, ő pedig úgy tett, mintha elkapná. Nevetve sétáltam le a konyhába, ahol egy egyszerű tojásrántotta készítésébe kezdtem. Hogy ne a csönd uralja a szobát, bekapcsoltam a rádiót és halkan dúdolgattam az abból áradó slágereket.
- Babe, el kell szaladnom egy megbeszélésre, de délután jövök. - szaladt le Zayn a lépcsőn, miközben épp a fekete nadrágjának begombolásával szenvedett.
- Menj haza délután, Perrie biztosan hiányol már. Én el leszek egyedül is. - válaszoltam, és erősen próbálkoztam azon, hogy hangomból ne érződjön a keserűség.
- Nem akarlak itt hagyni. - suttogta, miközben közelebb lépett, és minden szó nélkül feltett a pultra. Lábaim közé állt, homlokunkat egymásénak döntötte, és a combomon feljebb tűrve az ő pólóját, simogatni kezdett. Mosolyognom kellett az apró gesztusoktól, és, habár tökéletesen benne lettem volna abba, hogy egész nap velem lustálkodjon, tiszteletben kellett tartanom, hogy van egy kislánya, és egy felesége, kikről ugyanúgy gondoskodnia kell.
- Pedig menned kell. - mosolyogtam rá halványan, majd végig simítottam arcélén. 
- Biztos, hogy ne jöjjek át még délután? - kérdezte, miközben a fejem mellett támasztotta magát. Mosolyogva megráztam a fejem, majd konkrétan kizavartam a lakásból.

Nagyokat nyújtózkodva sétáltam be a nappaliba. Miután Zayn elment, a fáradtság eluralkodott rajtam, és kénytelen voltam visszafeküdni aludni, és egészen idáig (avagy délután háromig) húzni a lóbőrt. Előkaptam a telefonom, és miután elküldtem egy gyors "minden okés?" üzenetet Zaynnek, a konyhába mentem egy kis ebéd után kutatva. Nyakig a hűtőbe mászva kerestem valami ehetőt, mikor megszólalt a csengő. Összeráncolt szemöldökkel indultam meg az ajtó felé, miközben azon gondolkoztam, hogy ki zargathat. Zayn azt mondta, senki nem tud erről a lakásáról, ha pedig ő lenne, akkor biztos nem csöngetne. Vállat vontam, és egy ezer wattos mosollyal az arcomon kitártam az ajtót, de amint megláttam a szőke hajkoronát, elakadt a lélegzetem.
- Öhm... Tessa... Szia. - köszönt zavartan, miközben a csizmájával apró köröket írt le a betonon.
- Perrie. Hát te? - mosolyogtam rá, és próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire félek attól, hogy ő most itt megjelent.
- Semmi... Csak egy hülye pletyka volt. - dünnyögte az orra alatt, és gondolom arra számított, hogy nem hallom meg, de számításai nem voltak a legjobbak. Szavai hallatán a szívem leállt egy pillanatra, és mélyeket lélegezve próbáltam normális üteművé tenni a szívverésem, de aztán rá jöttem, hogy nem épp ez a legjobb reakció.
- El akarod mesélni? Van időm. - mosolyogtam rá biztatóan, mire ő kétkedve pillantott rám. Nagyot sóhajtott, majd miután vigyorogva kitártam előtte az ajtót, belépett. Kicsit fura helyzetnek éreztem, hogy a szeretőm házában, a feleségével, valószínűleg mindkettőnk szerelméről fogunk beszélni, de jobban érdekelt az, hogy valamennyire segítsek összeforrasztani Perrie megsebzett szívét. Hisz, mit is érne a élet, ha nem tudnánk segíteni az embereken?! Még ha az az ember olyan is, akinek tudod, hogy a bánatát részben te okoztad.

3 nappal később


- Komolyan találkozni fogsz vele? - csattant fel idegesen Zayn, miközben a fekete hajába túrt. Furcsa volt ez az oldala, hisz még sosem találkoztam a mérges Zaynnel, de azt hiszem, nem is akarok többet.
- Miért olyan nagy baj ez? - kérdeztem halkan. Zayn meglepődve felém fordult, szemei tágra nyíltak. Két lehetőség volt. Vagy most fog robbanni, ettől az ártatlan kis kérdéstől, vagy lenyugszik végre. Én az elsőre tippeltem, bár a második jobban az ínyemre lett volna.
- Az istenért Tessa, ő feleségem, akit ráadásul veled csalok meg. Benned nincs egy cseppnyi bűntudat se? - tört ki, és dühösen megfordult, majd mikor tudatosult benne, hogy mit is mondott, bocsánat kérően rám nézett. - Babe, én nem úgy gondoltam. - mentegetőzött, és amikor kitört belőlem a sírás, azonnal mellém ült a kanapéra, és a karjaiba vont.
- Hagyj békén. - szipogtam, de szavaim ellenére mélyen belélegeztem férfias illatát, ami keverődött a méreg drága parfümmel és a cigi szagával.
- Sajnálom. - suttogta, és magam sem tudom miért, de ettől az egy szótól nagyon felment bennem a pumpa.
- Sajnálod? Igen? Zayn, te tudod a legjobban, hogy mennyire lelkiismeret furdalásom van amiatt, amit teszünk. Nap mint nap gyötör a bűntudat, mégis megpróbálom élvezni azt, amit kaptunk Istentől, azt a kevés együtt töltött időt. És tudod, ez az vita nem lenne, ha nem akadsz ki azon, hogy találkozok Perrievel. Tudod, ha már itt tartunk, tudod miért találkozok vele? Mert mikor beszéltünk, rájöttem, hogy mennyire össze van törve a szíve miattunk, és, mivel elengedni nem akarom azt, ami köztünk van, ezért a legkevesebb, amit tehetek, hogy vigasztalom a feleséged, és ott vagyok az oldalán, mint barát, miközben ő azzal a tudattal küzd, hogy a férje elhanyagolja. - fakadtam ki dühösen, Zayn pedig megdöbbenve, megszeppenve, és talán egy kis büszkeséggel nézett rám.
- Annyira csodállak a nagy szíved miatt. - suttogta, miközben kisimított egy szőke tincset a hajamból. Érintése miatt kirázott a hideg, és legszívesebben letepertem volna, de eszembe jutottak a szavak amit mondtak, és a vágy eltörpült a harag mellett. Szó nélkül pattantam fel a kanapéról, és az ajtóban magamra rángattam a kabátom, és a cipőm. Zayna  csuklóm után nyúlt, majd megrántott, így kemény mellkasának ütköztem.
- Elmész? - nyögte ki rekedt, sírástól fojtogató hangon, én pedig mielőtt elolvadtam volna a meleg barna szempártól, lassan bólintottam.
- Gondolkoznom kell. - mondtam, majd hangosan becsapva magam mögött az ajtót, ott hagytam az összetört szívű Zaynt.

Kérdés(ek):

Szerintetek mi lesz Tessa következő lépése? Megbocsájt, vagy esetleg Zessának vége?

(Sajnálom, de most nem jut eszembe több:c)







2015. november 21., szombat

14. fejezet

Hey! c:
Ühm, meg is hoztam az új részt, már megint kicsit előbb, mint ígértem:D
Nem lett valami izgalmas, inkább olyan átlagos...
Köszönöm a plusz egy feliratkozót, üdvözöllek itt c:
Hagyjatok magatok után nyomot, fejezzétek ki a véleményeteket nyugodtan c:
Jó olvasást!:)
                                                                                                      xx, Aurora




Zayn Malik





" Saját magamat is megrémítem azzal, hogy mennyire fontos Ő számomra"


Tessa teste remegve simult hozzám, én pedig nyugtatóan simogattam a hátát. Arcát a mellkasomba fúrta, miközben zokogott, ezzel eláztatva fehér pólóm, de csöppet sem bántam. Hatalmas megnyugvást jelentett számomra, hogy itt volt a karjaimban, éppségben. Halk sírásából  arra következtettem, hogy bántották, de nagyon remélem, hogy ez nem igaz, különben se Travis, se Nathaniel nem él tovább az biztos.
- Sss, babe. Itt vagyok, biztonságban vagy. - közelebb húztam magamhoz, miközben nyugtattam, de ő továbbra is keservesen zokogott.
- Vigyél el innen, kérlek. - nyögte, hangja teljesen más volt, mint szokott. Az édesen csilingelő hangnak most nyoma se volt, felváltotta azt egy szomorú, sírástól rekedtes hang. Eleget téve kérésének, karjaimba vettem, ő pedig még jobban a  mellkasomba bújt. Gyűlöltem őt szomorúnak, elkeseredettnek látni, és azt akartam, hogy minél előbb láthassam arcán a gyönyörű mosolyát.
- Nehogy azt higgyétek, hogy ilyen könnyen elmehettek. - Nathaniel gúnyos hangjára megdöbbenve kaptam fel a fejem, és dühömmel küszködve, egyszerűen csak felvontam a szemöldököm, és próbáltam minden érzésemet belesűríteni a pillantásomba.
- És ki fog megakadályozni? - utánoztam gúnyos hanglejtését, és lenézően végig mértem. Tessa eközben egyre keservesebben zokogott, és az se nyugtatta meg, hogy gyengéden simogattam. Travis és Nathaniel dühösen, de tehetetlenül kémleltek, mire én felkacagtam. - Gondoltam, hogy egyikőtök sem. És ajánlom, hogy örökre felejtsétek el Tessat.
- Tudunk olyan dolgokat, amiket nem kéne. És esetleg köphetünk a médiának, ha most elmentek. - szólt utánunk Travis, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Vérfagyasztó lassúsággal fordultam hátra, és pár percig csak dühösen álltam a tekintetét.
- Tudod... - kezdtem, miközben közelebb lépkedtem, és még jobban  magamhoz húztam Tessat, mintha attól félnék, hogy bármikor kivehetik a kezemből. -  Nekem még mindig kevesebb bajom lesz abból, ha köpsz a médiának, mint neked, ha elárulom a rendőrségnek, hogy miket tettél Tessaval éveken át. - sziszegtem a fogaim között, majd szó nélkül kiviharoztam a helyiségből. A nővérek értetlenül néztek végig rajtam, mikor átviharoztam az árvaházon, de nem érdekelt, mert csak egy dolog lebegett a szemem előtt. Még pedig, hogy biztonságban kell tudnom Tessat!


- Hol vagyunk? - nézett körbe értetlenül Tessa, mikor segítettem kiszállni neki a kocsiból. Tekintettel, hogy az ő háza leégett, az én egyik londoni házamba hoztam. Az óvodának írtam egy SMS - t az ő nevében, amiben két hét szabadságot kértem neki. Nem tudom, hogy mi történt vele az alatt az egy - két nap alatt, amíg az árvaházban volt, de láthatóan megviselte őt. Legalábbis, a folytonos sírásából erre tudok következtetni.
- Khm... lehet, hogy nem említettem, valamit... - mondtam, mire Tessa ijedten nézett rám. Aranyos arckifejezése megnevettetett, de próbáltam türtőztetni magam. - Öhm... a házad... felégett. - nyögtem ki, és félve vártam Tessa reakcióját. Szája elnyílt, az amúgy is hófehér bőre még fehérebb lett, és áthatóan remegni kezdett. Ösztönösen léptem közelebb hozzá, és karjaimba vontam, mielőtt összeesett volna.
- Az nem lehet. - suttogta, maga elé meredve, teljesen sokkos állapotban. 
- Sajnálom, babe. - nyomtam egy puszit a hajába, majd a homlokára, s végül az ajkaira. Kirázta a hideg, amin magamban jót mosolyogtam, de neki nem említettem. - Amíg csak akarsz lakhatsz itt nálam. Erről a házamról senki sem tud, még Perrie sem. - mosolyogtam rá, ő pedig csak egy puszit nyomott ajkaimra.
- Köszönöm. Mindent köszönök, Zayn. - suttogta, majd keserves sírásba kezdett. Karon ragadtam, s behúztam a házba, és amíg én neki álltam egy tea készítésének, addig őt a kanapéra parancsoltam.
- El kell mondanom valamit. - kezdte, amint visszaértem a nappaliba, s Tessat az ölembe húzva kezdtem kortyolgatni a teát, ő pedig ugyanígy tett. Félve pillantottam rá, mikor láttam, hogy szeme már az emlékektől is könnyes lesz. Derekamra kulcsolta a lábait, míg én a combját simogattam. - Nathaniel megfenyegetett. Azt mondta, hogy segít megszökni, ha amint elszabadultam, szakítok veled. - csuklott el a hangja, s összekulcsolt kezeinkkel kezdett babrálni.
- Mit válaszoltál? - hangom túlságosan nyugodtan hasított a levegőbe, és tisztában voltam vele, hogy ezzel megrémítem, pedig nem ez volt a célom.
- Sírtam. És sokat gondolkoztam. Nem tudnék nélküled élni, Zayn. Túl fontos vagy számomra. De, ha a te boldogságodhoz az kellene, hogy elhagyjalak, szó nélkül megtenném. A te boldogságod fontosabb. - szavaitól szerelem és boldogság keveréke áradt szét a mellkasomban, és kénytelen voltam felé hajolni, hogy egy szenvedélyes csókkal is kifejezzem a bennem tomboló érzéseket.
- Te vagy a boldogságom. - suttogtam, ő pedig egy újabb csókra invitált szavaim hallatán. Akkor, abban a pillanatban, leszartam minden rosszat, nem érdekelt, hogy Perrie otthon tombol azért, hogy megint nem vagyok itthon, vagy, hogy Travisék akármikor szólhatnak a médiának a kapcsolatunkat illetően. Csak az ölembe ülő szőke lány, és az iránta érzett szerelmem volt az, ami fontos.

Perrie Edwards:

Erőszakosan törölte le a könnyeimet, de teljesen feleslegesen, hisz azok tovább folydogáltak. Hannah már az óviban volt, nekem pedig temérdek dolgom lenne itthon, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy csináljak bármit is. Nem tudom, hogy mi van Zaynnel, és ez rettentően aggaszt. Tegnap délután óta nem láttam, és a telefonját se képes felvenni. Azzal nyugtatom magam, hogy biztos a srácokkal van, de persze bennem is van kétség. Tudom, hogy mostanában nem tökéletes a kapcsolatunk Zaynnel, és, hogy ez rajtam is múlik. Viszont, mindennél jobban szeretem, és remélem, hogy ő is így érez még. De mostanában egyre többször jár el itthonról, van, hogy éjszakára haza se jön, és nem tudok másra gondolni, minthogy megcsal. Pedig bízok benne, és tudom, hogy ő erre nem lenne képes, de azért a kisördög mindig ott ül a vállamon, és ülteti belém ezt a sok hülye dolgot. Ábrándozásomból a telefonom ébreszt fel, s akár egy ragadozó az állataira, úgy vetődtem rá a telefonomra, abban a reményben, hogy Zayn hív. Mikor azonban megláttam, a telefonom kijelzően Jade nevét, kissé elszomorodtam, de egy mély sóhaj kíséretében fogadtam a hívást.
- Hey. Mi a helyzet? - erőltettem magamra egy mosolyt, és a tőlem telhető legvidámabb hangon köszöntöttem a legjobb barátnőm.
- Voltál mostanában net közelben? - vágott bele a dolgok közepébe ideges hangon, mire én összeráncoltam szemöldököm és értetlenül válaszoltam.
- Nem, miért? - kérdeztem, és Jade ideges sóhajából arra tudtam következtetni, hogy valami rossz történhetett.
- Keress rá a férjedre. Rá jössz. Hívj, ha elolvastad, és kérlek Pezz, ne bukj ki. - mondta, majd választ nem várva kinyomott. Értetlenül ütöttem be Zayn nevét, de amint kiadta a legfrissebb cikket, a szívem mintha megállt volna egy pillanatra. Félve kattintottam rá a címre, s csiga lassúsággal olvasni kezdtem.

Zayn Malik és Perrie Edwards, zűr van  paradicsomban?

Minap Zaynt egy ismeretlen lánnyal kaptuk lencsevégre. A fiatal srácot London egyik eldugottabb utcájában láttuk, ahogy épp kisegített egy szőke szépséget a kocsiból, később pedig kéz a kézben sétáltak be egy házba. A lány kiléte felől egyenlőre semmit nem tudni, de sokan nyilatkozták, hogy látták már együtt a két fiatalt máskor is. Perrie és Zayn rég jelentek meg nyilvánosan együtt, s még a lányuk, Hannah óvodája előtt se láttuk őket közösen. Próbáltuk Perriet is elérni, de a Little Mix énekese napok óta nem hagyta el a házat. Vajon tényleg akkora a baj, mint gondoljuk?

Tátott szájjal olvastam el újra és újra a rövidke cikket, és néztem végig a képeket, melyen Zayn és egy hozzám hasonlóan szőke lány szerepelt. A szívem darabokra tört, de még mindig győzködtem magam azzal, hogy ez az egész nem igaz. Újra megvizsgáltam a képet, s próbáltam rájönni, hogy melyik környéken lehet a ház, ahol elméletileg a szőke lánnyal tartózkodik. Amint felmértem a terepet, s nagyjából beazonosítottam a környéket,  meggondolatlanul a kocsiba ültem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Zayn tényleg megcsal e.

Kérdések:

Szerintetek mit fog látni Perrie, amint oda ér Zayn házához?

Ha tegyük fel, Perrie meglátná Zessát együtt, ők hogy magyaráznák ki magukat ebből szerintetek? c:


2015. november 13., péntek

13. fejezet

Heyho! c:
Az új album örömére, meghoztam az új részt:3
Nem lett a leghosszabb, viszont én nagyon szerettem írni c:
Kérlek titeket, hagyjatok magatok után nyomot, komment formájában, de plusz feliratkozóknak is nagyon örülnék c:
Jó olvasást!
                                                                                                                 All the love, xx


Zayn Malik


" Most, mikor ennyi szörnyűség történt, esik csak le, hogy mennyire sokat jelent Ő számomra. "

Egész nap furcsa érzésem volt. Valahogy éreztem, hogy baj történt, de nem tudtam volna őszintén megmondani, hogy mi, és azt sem, hogy kivel. Legelső félelmem persze Hannah volt, de miután őt sikeresen haza szállítottam az óviból, ez a veszély eltűnt. Perrie egész nap otthon volt, így miatta nem nagyon aggódtam. Második félelmem alapból a családom lett volna, de miután telefonon ők is megnyugtattak, hogy semmi baj nincs otthon, valahogy csak Tessa - ra tudtam gondolni. Órák óta arra vártam már, hogy végre leléphessek otthonról, és megbizonyosodjak arról, hogy Tessa is épségben van. Így most teljes izgalommal és idegességgel hajtottam a háza felé, és az egész nap kísértő rossz érzés, egyre jobban hatalma alá tuszkolt. Nyugtalanul fordultam be az utcába, és elnyíltak a szemeim, ahogy észrevettem az utca közepén szirénázó tűzoltó autót. Istenem, csak add, hogy nem Tessaval történt valami! Kívánságom viszont nem vált be, hisz a kocsi pontosan Tessa háza előtt állt. Kétségbeesetten pattantam ki a kocsiból, miközben idegesen újra és újra a hajamat turkáltam, és alsó ajkam harapdáltam.
- Elnézést, Uram! Mi történt? - szóltam az egyik tűzoltó után, aki éppen a kocsiból szállt ki. Rám nézett, végigmért, és biztos vagyok benne, hogy fel is ismert, de szerencsére nem kérdezett semmit a kilétemről.
- A házban lakó valószínűleg elfelejtette, lekapcsolni a tűzhelyet. A házban nem találtunk se holttestet, csak egy kloroformos rongydarabot. Ebből arra következtettünk, hogy a hölgyet elrabolták, de ez az ügy már a rendőrségé. Közeli ismerőse volt esetleg a hölgynek? - kérdezte, én pedig csak bólintottam. Még mindig az elöbb hallottak hatása alatt voltam, egyszerűen túl sok volt ez egyszerre. A düh hirtelen járta át a testem, ahogy kezdtem komolyabban felfogni, hogy mit is mondott az úr. Tessat elrabolták?! De hisz... Ki tudna ártani egy olyan csodás lánynak, mint amilyen Ő?  Minden erőmet összeszedtem, és megpróbáltam emlékezni arra, hogy Tessa említette e, hogy valakivel rossz kapcsolatot ápolt. A leégett házát néztem, az össze - vissza rohangáló tűzoltókat, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténhet. Pont velünk... Idegesen a hajamba túrtam, úgy éreztem, szinte bele őrülök a tehetetlenségbe, miközben kitudja, vele mit csinálnak. Szinte azonnal Tessa múltja jutott eszembe, és ahogy az árvaházban bántak vele. Az a Travis egyszerűen beteg ember, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer találkoznék vele, addig verném, amíg ő is át nem érzi azt, amit Tessa éveken keresztül elviselt. A villanykörte, akár a filmekben, felvillant a fejem fölött, és a szemeim elnyíltak a felismeréstől. Travisnál van!

Idegesen viharoztam be az árvaház ajtaján. Két óra. Ennyi időbe telt megtalálnom ezt a mocskos helyet, de ha Tessa tényleg itt van, akkor megérte, ebben biztos vagyok. 
- Elnézést! - szólítottam le a felém jövő nővért, megpróbáltam minél kevésbé belesűríteni az idegességem a hangomba. Hamis mosolyt helyeztem el az arcomra, ám az előttem álló fiatal nő, még ettől is fülig pirult.
- Mit szeretne, uram? - mosolygott rám, és zavartan csavargatni kezdte barna haját. Magamban szemet forgattam, és kicsit szórakozva néztem a nő zavarát, de amint újra Tessara gondoltam, a szórakozottságom eltűnt.
- Travis Morgant keresem. Esetleg tudna szólni neki, hogy Zayn Malik keresi? - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő zavartan bólintott. 
- Persze, azonnal szólok neki.  - dadogott, majd kis vékony lábaival eliszkolt a szemem elől. Pár perc múlva egy undorító, duci ember jelent meg az egyik ajtó mögül. Lenézően végigvezettem rajta a tekintetem, és gondolom ezt észrevehette, hisz szinte azonnal kiszúrt. Vonásai megfeszültek, amint meglátott, nekem pedig óriási önuralomra volt szükségem, hogy ne verjem ki belőle még a szart is.
- Mr. Malik! Micsoda meglepetés! Csak nem egy gyereket szeretne örökbe fogadni? -mosolygott rám, amitől kivillantak sárga fogai. Felvontam a szemöldököm, biztos voltam benne, hogy tudja, mi közöm van Tessahoz, és ezt a hamis vigyora is elárulta.-
- Kicsit személyesebb ügy miatt szeretnék beszélni önnel. - sziszegtem fogaim között, kezeim ökölbe szorítottam, és ezt láthatólag ő is észrevette. - Hol van?
- Már megbocsáss, de ki is? - vonta föl fél szemöldökét, és olyan idegesítő vigyorral nézett rám, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa.
- Tessa. Tudom, hogy nálad van. Ha nem mondod meg hol van, akkor is megtalálom. De, ha tettél vele valamit... - húztam össze a szemem, és a pillantásomból csak úgy sugárzott a düh. Nyíltan látható volt rajta, hogy elönti a feszültség, de próbálta tartani magabiztosságát.
- Nem fogom elmondani, hogy hol van. - vicsorgott, én pedig komolyan azt hittem, ennél dühösebb már nem is lehetnék.
- Hát jó, te akartad. - morogtam az orrom alatt, majd félre lökve őt, ahhoz az ajtóhoz igyekeztem, ahonnan ő lépett ki előbb.

Tessa Smith

- Nathaniel, kérlek... - zokogtam. Sok ember nem tudja, mennyire is fájdalmas lehet, ha olyat kérnek tőled, amibe tudod, hogy belepusztulhatsz. Nathaniel kérése is ilyen volt. Elhagyni Zaynt egyenlő lett volna a halállal. Hiszen mellette kezdtem el igazán élni, ő az, aki felvidította a napjaim. A kapcsolatom vele titkos  volt, és rejtélyes, viszont annál romantikusabb. És ez így volt tökéletes. Emlékszem, mennyire elleneztem ezt az elején. Féltem a lebukástól, féltem, hogy tönkre tehetek egy boldog házasságot. Most viszont, óriási örömmel telt el, hogy belementem. Így megismerhettem az igazi Zaynt, és ezzel együtt a világ egyik szebb oldalát is láthattam. Zayn olyan volt számomra, mint a drog. Boldogabb lettem tőle, feldobta a napjaim, és a függője lettem. 
- Mire kérsz, hercegnőm? - suttogta, és közelebb hajolt, mintha valami bizalmas dolgot akarna súgni.. A zokogás fojtogatott, a szívem darabkákra tört. Szabadság vagy szerelem?
- Nem lehetsz ilyen kegyetlen. - dadogtam, miközben kérlelően tekintettem Nathanielre. Szemében mintha csalódottságot, fájdalmat, és szomorúságot is feltudtam volna fedezni. Arca viszont kifejezéstelen maradt, végig maga elé bámult.
- Sajnálom, Tessa. Döntened kell. - mély hangja kegyetlenül csapott a levegőbe, és zokogásom erősödött. Nem, nem nem, és nem! Zaynt nem veszíthetem el... Tudatlanul kezdtem el rángatni a kötélbe bújtatott csuklóim, kiakartam szabadulni. Valamiért, úgy éreztem, hogy ez még rosszabb, mint mikor Travis bántott fizikailag. Most a szívem tört össze, és ezt a fájdalmat egyszerűen nem tudom elviselni. Zayn! Vajon vele mi lehet? Jól van? A tudat, hogy ezt talán sose tudhatom meg, felemésztett, és marcangolt belülről.
- Travis, még egy esélyt adok, és ajánlom, hogy élj vele! Hol az istenbe van Tessa? - hallottam meg Zayn dühtől fűtött hangját, de azt hittem, csak képzelődök. Mikor azonban Nathaniel idegesen felpattant a helyéről, és az ajtóhoz rohant, a remény szikrája fellebbent bennem. Pár pillanat múlva már csak az ajtóban álló dühös és csapzott, de egyben rohadt Zayn létezett számomra, és nem is figyeltem arra, hogy Travis és Nathaniel száját miféle káromkodások hagyják el.
- Zayn... - suttogtam, ő pedig azonnal felém rohant. Hosszú, fekete csőfarmerbe bújtatott lábaival pár perc múlva már a földön térdelt, és mellkasára vont. A sírás újra fojtogatott, és alig vártam, hogy végre kiszabadítsa a kezeim, és én is magamhoz szoríthassam. A megkönnyebbülés átjárta a testem, és elfeledtem minden rosszat. Itt voltam, a karjaiba, miközben ő gyengéden csitítgatott, és úgy éreztem, bármi rossz is történik ezután, vele képes vagyok elviselni.

Kérdések:

Szerintetek mi lesz most Zaynnel és Tessaval, valamint Nath -al és Travissal?

Vajon Perrie, és esetleg a média tudomást szerez majd Zayn kis mentő akciójáról? És, ha igen, mik lesznek a reakciók szerintetek? Mit fog gondolni a sajtó, illetve Pezz?





2015. november 6., péntek

Díj #9

Heyho c:
Még nem résszel érkeztem, hanem egy újabb díjjal, amit nagyon nagyon köszönök  Eva Hunter - nek:3


Szabályok:
  • Köszönd meg a díjat
  • Írj magadról 10 dolgot
  • Válaszolj 10 kérdésre
  • Tégy fel 10 kérdést
  • Küld tovább 10 embernek
10 dolog magamról:
  • Szerelmes vagyok az AHS ötödik évadjába.
  • Imádom az elmebeteg dolgokat. Lehet az film, történet, bármi, imádom.
  • Szeretek rajzolni, de egyáltalán nem tudok.:D
  • Két hete tönkrement a telefonom, és azóta konkrétan szenvedek nélküle. :(
  • Nagyon szeretnék megtanulni szerkeszteni, de egyszerűen béna vagyok hozzá.:D
  • A legjobb barátnőmnek írtam, hogy segítsen összeszedni magamról 10 dolgot.:D
  • Nem szeretem a fantasy blogokat, könyveket, filmeket.
  • Bármennyire is alap film, még egyszer se láttam a Titanicot.:D
  • Nagyon nem szeretem az osztálytársaim(persze, vannak kivételek) és rettentően várom, hogy leteljen ez a másfél év és búcsút vegyek tőlük.
  • Még sehol sem tartok az új résszel, pedig most lenne időm írni, de túl lusta vagyok.:D
10 válaszom:
  • Hol dolgoznál legszívesebben? Milyen szakmában? Újságíró:3
  • Hiszel az ufókba? Igen:D
  • Melyik az a szám amelyiket szinte mindennap hallgatsz és sosem unod meg? Minden One Direction és Shawn Mendes szám ide tartozik, de ha ki kellene emelnem egyet, akkor az a One Direction - Spaces.
  • Mit szeretnél elérni az életbe? A buszt. (polyén pls:D)
  • Ütöttél már meg valakit? Jogos, vagy jogtalan? Ha jogtalan, akkor utána bocsánatot kértél? Volt egy nagyon verekedős korszakom, amikor akárki beszólt a fiúk közül, bevertem neki egyet. Azóta szerencsére már leszoktam erről, de az biztos, hogy abban az időben a fiúk sose piszkáltak:DDD
  • Mit jelent neked a nyugodt, gondtalan élet? Húúúúú. Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztam. De az biztos, hogy a nyugodt életembe nem férhetne bele a tanulás, és a suli sem.:D
  • Melyik volt az a könyv, amit elsőnek a kezedbe vettél? Miről szólt? Leiner Laura Szent Johanna Gimije. Szerintem mindenki ismeri nagyjából, nem igazán kell elmondanom, hogy miről szólt.:D
  • Fejezd be a mondatot! Mi lett volna, ha...? Két órát gondolkoztam ezen. Ráírtam kb négy barátnőmre, és egyik se tudott segíteni, Szóval, ha nem nagy baj ezt a kérdést passzolom:DD
  • Volt/Van példaképed? Ki volt az? Zayn Malik, Liam Payne, Demi Lovato.
  • Ha kérdezhetnél egy dolgot az Élettől amire neki őszintén kell válaszolni, akkor mit kérdeznél tőle? Hmm. Ez is egy nagyon nehéz kérdés.:D Talán, megkérdezném tőle, hogy miért lettem ilyen elcseszett. Vagy igazából idk.:D
10 kérdésem:

  • Van valaki, aki támogat az írásban?
  • Szoktál sorozatokat  nézni? Ha igen, van kedvenced?
  • Van olyan hely, ahová mindenféleképpen szeretnél eljutni?
  • Mióta írsz?
  • Volt már olyan esemény/dolog, ami megváltoztatta az életed?
  • Szoktál akár magyar, akár külföldi videósokat nézni?
  • Mi a kedvenc országod, kultúrád?
  • Mi az, amire nagyon vágysz?
  • Hiszel a fiú-lány barátságba?
  • Befolyásolnak téged az írásban azok a könyvek/blogok amiket olvasol?

Akiknek küldöm:


2015. november 2., hétfő

12. fejezet

Heyho virágocskák c:
Extra rövid, viszont annál esemény dúsabb részt hoztam nektek c:
Kiváncsi vagyok a véleményekre, szóval tessék kommentelni! c:
A részek mostantól megint hetente, két hetente fognak jönni, de ha néha tudom előbb hozni, akkor ugye előbb is becsúszhatnak!
Feliratkozni és kommentelni ér! c:
Jó olvasást!:3
                                                                
                                                                                                          xx, Aurora



Nathaniel Morgan:



"Bármennyire is ciki, félek az apámtól. Őszintén szeretem Tessat, és nem akarom ezt tenni vele. De vagy megteszem, vagy meghalok."

Kissé félve léptem be apám irodájának az ajtaján. Mint mindig, a lába az asztalon, ő a székben félig elhelyezkedve feküdt, és újra meg újra szívta el a cigiket. 
- Elhoztad? - nézett rám keményen, én pedig előre rettegtem attól, hogy mit tesz velem, ha azt mondom, nem.
- Nem tudtam. Nála volt a pasija. - dadogtam, miközben idegesen a hajamba túrtam. Nem akartam, hogy megint megverjen. A szék nyikorogni kezdett, ebből pedig arra következtettem, hogy felállt. Amennyire csak tudtam, összehúztam a testem, ezzel is védve magam valamennyire a rám váró ütésektől. Percek teltek el, az ütéseket viszont nem éreztem, így félve felpillantottam. A mellettem lévő falnak dőlt, miközben engem nézett, és lassan fújta ki ajkán a füstöt. Megremegtem.
- Menj el, most, és hozd ide nekem. - lépett egyet közelebb, mire én újra összehúztam magam. - Egy kibaszott esélyed van, Nathaniel. Különben te is, és ő is meghal. - sziszegte fogai között, majd az arcomba fújta a füstöt. Jobb kezét emelte, és egy erős ütést mért az arcomra. Fájdalmasan felszisszentem, és a fejem automatikusan fordítottam oldalra. - Megértetted? - vonta fel fél szemöldökét, én pedig egy bólintással jeleztem a válaszom.

Egy mosoly húzódott ajkaimra, ahogy megláttam az ajtót nyitó Tessa - t. Haját egy laza kontyba fogta, ahogy mindig is tette, mikor itthon volt. Egy túlméretezett póló takarta felsőtestét, és a combja felét, hosszú szempillái alól pedig unottan nézett rám.
- Már meg sem lepődök, hogy itt látlak, Nathaniel. - mondta flegmán, a nevemet egy kis éllel megnyomva. Elfintorodtam, de közben a szívem darabokra tört. A kurva életbe is, rettenetesen szeretem! És a tudat, hogy párpercen belül eszméletlenül fog feküdni a kocsimban, iszonyatosan bánt. De nem tehetek mást.
- Hercegnőm, kérlek beszéljük meg. - néztem rá könyörögve. Legszívesebben most ugyanezt tenném, hátsó szándék nélkül, amíg vissza nem fogad,  de erre semmi esély. Egyrészt, mert ő már tovább lépett, másrészt, mert nemsokára még jobban gyűlölni fog, mint eddig.
- Kibaszottul ne hívj hercegnőmnek. - csattant fel idegesen, én pedig csak szótlanul közelebb léptem. Értetlenül tekintett rám, még akkor is, mikor a rongydarabot előhúztam a zsebemből. Gyorsan, mielőtt kérdezősködni kezdett volna, az arcába nyomtam, pár pillanat múlva pedig eszmélet vesztve feküdt a karjaim között.


Tessa Smith

Fáradtan hunyorogva néztem körbe a helyen, ahol voltam. Ösztönösen mozdítottam volna a kezem, hogy nyújtózkodjak, mikor észrevettem, hogy ez az őket fogva tartó kötéltől nem lehetséges. Értetlenül  ráncoltam a szemöldököm, és már épp segítséget hívtam volna, mikor rájöttem, hogy a számon ragasztó van. Magamban szitkozódtam, miközben jobban felmértem a helyet. Ismerős volt, talán túlságosan is.
- Tessa, drágám, milyen rég találkoztunk. - összerezzentem a váratlan hangra, amit ezer közül is felismernék. Travis. Felé fordítottam a fejem, és arcom egy undorodó grimaszba rándult. Semmit nem változott, öt év alatt. Vigyora alól kivillant az undorítóan sárga foga, miközben közelebb lépett. Egy mozdulattal lerántotta számról a ragasztót, mire én felordítottam. Ajkát még szélesebb mosolyra húzta, én pedig lenézően mértem végig. - Tudod, élvezet lesz megint játszani veled. - suttogta, miközben végig simított fedetlen combjaimon. Szájából áradt a cigaretta szag, amitől újra undor fogott el, de Zayn is eszembe jutott. Vajon hogy van? Mi történt közte és Perrie közt? Vajon ő gondol rám? Gondolatban fejbe kólintottam magam, és emlékeztettem arra az agyam, hogy most nincs éppen itt az ideje, hogy ezeken gondolkodjak, bármennyire is szeretnék.
- Ne hidd, hogy sokáig maradok. - sziszegtem idegesen, miközben rángatni kezdtem a kezem, hátha sikerül kiszabadulnom a kötelek fogságából. Azok viszont erősen szorítottak, szinte már belevájtak a bőrömbe.
- Ne legyél benne olyan biztos. - kacsintott, ettől a tettétől pedig valamiért újra felszínre törtek a régi emlékeim.

Visszaemlékezés

- Ne, kérlek ne tegye ezt velem. - zokogtam keservesen, miközben az erős férfi karjai között rángatóztam.Elvigyorodott, miközben megszabadított a felsőtestemet takaró pólótól. Az eddiginél jobban feltört belőlem a zokogás, és tehetetlenül hagytam, hogy az apró szoknyám is lekerüljön rólam.
- Hány éves is vagy, Tessa? - pillantott le rám, miközben ajkait nyalva végig vezette rajtam a tekintetét. Kirázott a hideg, -természetesen rossz értelemben- és remegő hangon válaszoltam.
- Tíz. - nyögtem ki nagy nehezen. Kezét végig simította egész testemen, majd újra rám nézett.
- Ahhoz képest nem is rossz. - kacsintott, miközben letépte rólam a bugyim. Felsikítottam, még kezemet ösztönösen kaptam magam elé, lábam pedig előre lendítettem. Arca fájdalmas fintorba torzult, és összerogyott az ölében ért fájdalomtó, én pedig menekülni kezdtem. Felszedtem a földön heverő ruháim, és már épp indultam volna ki, mikor hátulról visszarántott. Földre estem, koponyám nagyot koppant a padlón, de őt ezt nem zavarta, teljesen nyugodtan mért egy ütést az arcomra.
- Ezért megfizetsz, ribanc. - sziszegte fogai között, miközben én felüvöltöttem és az ütéstől oldalra fordítottam a fejem.

Visszaemlékezés vége

Mire a régi emlékkép kitódult a fejemből, már egyedül voltam a szobában, és a könnyek óvatosan végig csúsztak az arcomon. Reflex szerűen kaptam volna oda a kezem, csak hát ugye ez nem volt lehetséges a helyzetemben. Így hagytam, hogy a kósza cseppek ajkaimnál véget érjenek. Az ajtó nyitódott, én pedig felvont szemöldökkel vártam, hogy Travis belépjen, de helyette egy másik kéretlen személy jött.
- Látni se akarlak. - néztem dühösen az ajtón belépő Nathanielre, és őszintén meglepett az arcán lévő szomorúság és fájdalom.
- Sajnálom. Tényleg. Én nem így akartam... - kezdte, de én azonnal félbeszakítottam. Csalódtam benne, rettenetesen. Megcsalt, átvert, majd visszahozott ide, miközben ő tudja talán a legjobban, hogy mennyi fájdalmat kellett elviselnem itt.
- Megtetted. Ez a lényeg. - mondtam, majd tekintetem a földre szegeztem, és újra Zayn felé terelődtek a gondolataim. Vajon keresett már? Hiányzok neki? Egyáltalán ő, hogy van?
- Segítek kijutni innen. - suttogta Nathaniel, é pedig értetlenül, és összeráncolt szemöldökkel méregettem.
- Miért tennéd?
- Mert bánom, amit tettem. Viszont lenne egy feltételem. - mondta, majd közelebb csúszott hozzám, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Megforgattam íriszeim, majd türelmetlenül vártam, hogy kinyögje a kérését. - Hagyd el Zaynt. - követelte, én pedig kitágult pupillákkal, meglepetten néztem fel rá.

Kérdések:

Szerintetek mi lesz Tessa válasza?

Mi a véleményetek, ha nemet mondd Tessa, akkor, hogy fog kiszabadulni?