2016. január 20., szerda

17.fejezet


Sziasztok, drágáim!
Úristen... Van mentség az egy hónapos késésemre? Talán..
Ahogy már a másik blogomnál is írtam, nem igazán éreztem magaménak a történetet, s inkább csak a larryset írtam. Aztán jött a félévi hajtás, és amiatt se volt időm írni. Most viszont próbálok  visszatérni, s gyakrabban hozni a részeket!:) Köszönöm a két újabb díjat amit kaptam, amint lesz időm kitöltöm! Köszönöm a kommenteket is!:) Annyi mindent akartam most ide írni, de hirtelen minden kiment a fejemből.:D Remélem sikerült  olyan félévit csinálnotok, amilyenre számítottatok!:3 Ha tetszett a rész kommenteljetek, vagy iratkozzatok fel!:)
Jó olvasást!:)
                                                                                                                     xx, Aurora

Tessa Smith


"Annyira reménykedtem, hogy végre minden jó lesz, és boldogok leszünk. De a boldogság kártyát már megint nem nekünk osztották."

Ajkaimba harapva vártam a választ, de csak Zayn el - el akadó hangját hallottam. Idegesen a hajamba túrtam, lábammal a csempén doboltam. Az ajtóban megjelentek a fiúk, s érdeklődve tekintettek rám, de én mielőtt megszólalhattak volna lepisszegtem őket.
- Én... Úristen, Babe... - felkuncogtam Zayn összeszedetlen szavaira, és a fiúk is elmosolyodtak, bár nagy valószínűséggel ők a becenevem miatt. Zayn rekedt hangja azonban több érzést is kivált belőlem. Hiányérzetet, szeretetet, vágyat, és... szomorúságot. Szomorúságot, hisz egy részem tudja, hogy ez a tökéletes hang sosem lehet teljesen az enyém. - Én is szeretlek. - nyögte ki, s hangján tisztán érezhető volt a kedvesség, s szeretet, de az értetlenség kis nyoma is. Louis és Harry hangosan felnevettek, biztos voltam benne, hogy ők is hallották a szétszórtságot Zayn hangjában. Mérgesen néztem rájuk, mire ők befogták a szájukat, s elsuttogtak egy bocsit.
- Találkoznunk kéne, nem? - rágtam idegesen a számat, a fiúk pedig halkan kuncogtak idegességemen.
- De. - végre ő is felnevetett, így arra következtettem, hogy kezdett felébredni a sokkból. - Öhm, egyedül vagyok, Hannaht elvittem az óviba. Átjössz, vagy túl kockázatos? - kérdezte, s valamiért biztos voltam benne, hogy most ő is a kibaszottul tökéletes ajkait rágja. Bár szívesebben harapnám én. A gondolatra kicsit elkalandoztam, s akaratlanul is arra gondoltam, hogy milyen jó lenne újra érezni mézédes ajkait. Arra eszméltem fel, hogy valaki kicsit meglök, mire értetlenül néztem Niallre, aki csak a telefonomra bökött. Elpirultam, mikor rájöttem, hogy Zayn még mindig a válaszomra vár, s amennyire ismer, a csendből kitalálhatta, hogy róla álmodozom. Mint mindig.
- Túl kockázatos. Gyere át te, úgy is van pár meglepetésem. - nevettem, ahogy végig néztem az ajtóban vigyorgó fiúkon. Ártatlanul pislogtak rám, mire belőlem majdnem kitört a röhögés, de türtőztettem magam, s inkább lediktáltam Zaynnek a hotel címét.

- Ez ő lesz. Úristen! - pattantam fel a kanapéról, s azonnal a tükörhöz rohantam, hogy ellenőrizzem a kinézetem. A fiúk persze csak nevetve nézték kapkodásom. Még gyorsan megigazítottam a hajam, amit persze már rendbe szedtem, s az ajtóhoz rohantam. Mély levegőt vettem, s szélesre tártam az ajtót. Leplezetlenül néztem végig Zaynen. Fekete szűk nadrágot, és fekete bakancsot viselt, mint általában. Ehhez mindössze egy piros kockás inget vett, haját pedig szokásosan felborzolta. Szexi volt, mint mindig.
- Szia. - suttogta, s a szokásos rossz fiús félmosolyra húzta ajkait. Hiába is próbálta tagadni, látszódtak rajta az elmúlt napok gyötrelmei. Arca nyúzott volt, szemei alatt pedig hatalmas karikák lézengtek. Válaszul nyakába ugrottam, s vigyorogva megcsókoltam. Elmosolyodott, miközben vadul visszacsókolt, s a szemközti falnak nyomott. Kezeim átkulcsoltam a nyakán, míg lábaim a derekán, ő pedig a fenekemnél fogva tartott. Amint megéreztem ajkait a sajátomon egyfajta megkönnyebbülés járt át. Itt volt, itt voltam a karjaiba, s vadul csókolt, így hirtelen az egész világom a helyére állt. Pár percig.
- Menjetek szobára. - kiáltotta Harry röhögve, mire én elszakadtam Zayntől. Letett, majd meglepetten pislogott a göndörke felé, majd felém. - Úgy nézel rám, mintha valami ritka faj lennék, Malik. - forgatta meg vigyorogva a szemeit Harry, mire Zayn is felnevetett.
- Ritka barom vagy az igaz. - vágta rá, mire Harry sírást invitálva kirohant a szobából. Végszóra viszont megjelentek a többiek is, Louis kivételével. Ha jól hallottam, ő Harryt próbálta megnyugtatni.
- Ezek mindig ilyenek? - súgtam Zayn fülébe, aki fél kézzel átkarolta a derekam, majd a hajamba puszilt, s kuncogva bólintott.
- Mit is keresnek itt? - bökött a fiúkra, akik időközben újra a nappaliba vándoroltak.
- Jöttek kioktatni, aztán nem volt szívem kidobni őket. - vontam meg a vállam hanyagságot színlelve, mire Zayn csak megforgatta a szemeit, majd leült a kanapéra engem pedig az ölébe rántott.
- Tudod, kivételesen örülnék, ha nem lennének itt a fiúk. - suttogta szexi hangján a fülembe, miközben végig simított a szakadt nadrágba bújtatott combjaimon. Nagyot nyeltem, majd uralkodva magamon, rácsaptam a combomat simogató kezére.
- Talán este, drágám. - válaszoltam  vigyorogva, miközben felpattantam az öléből s a konyhába szaladtam.


Perrie Edwards

Villámgyorsan hajtottam a Bobtól megkapott hotel címe felé. A szívem darabokra tört, pedig még semmit sem láttam. De tudtam, hogy Zayn ott lesz a... szeretőjével. A tudat, hogy engem már nem szeret, felemésztet, de talán kicsit jobban bántott, hogy megcsalt. Ő tisztességesebb ennél. Tudom, mondom azt én, aki szintén megcsaltam, igazából nem is egyszer. De mentségemre legyen, megbántam! És én mindig is elcseszett voltam, ő viszont nem. Amióta csak ismerem, tudom, hogy egy csupa szív férfi, tele kedvességgel, de persze csak azok felé ilyen, akik megérdemlik. Egy ideje még én is megérdemeltem, de ezek szerint már nem.
- Anyuci, hova megyünk? - Hannah álmos hangjára ébredtem fel ábrándozásomból. Fél szemmel a kócos hajú lányomra pillantottam és elmosolyodtam. Ő itt van nekem, és itt is lesz, remélhetőleg még sok - sok ideig. 
- Csak teszünk egy kis kitérőt kicsim, nyugodtan aludj még. - elmosolyodott, majd a mackóját ölelve újra aludni próbált. Anélkül a mackó nélkül, szinte semmit sem csinált. Az apjától kapta, mikor megszületett, s azóta minden egyes tettét kíséri az apró plüss. Zayn kétségtelenül jó apuka volt. Talán nem volt a legjobb férj, ahogy én se a legjobb feleség, de sokáig nagyon jól megvoltunk, és szerettük egymást. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem szeretem. Szeretem, s tudom, hogy a lelke mélyén ő is. Az agyam egyik naiv része reménykedett. Reménykedett abban, hogy Zayn igazából csak egy kurvát szedett fel, s nem érez iránta semmit. A másik részem viszont pontosan tudta, hogy akármennyire is próbálkozunk megmenteni a kapcsolatunkat, mindkettőnkben vannak gátlások. Benne azért, mert én már nem egyszer félreléptem, bennem pedig több dolog miatt is. Ám ezek nem biztos, hogy az ő hiányosságai, egyszerűen csak az én agyam szüleményei is lehetnek. Leparkoltam a hotel előtt, s nem igazán lepődtem meg, mikor megláttam Zayn fekete Range Roverét is. Még egyszer ellenőriztem az SMSt, melyet Bob küldött, benne a hotel címével, nevével, és Zayn tartózkodásának szobaszámával. Tudom, kicsit beteg ötlet magánnyomozót küldeni a férjedre, de mentségemre szóljon, hogy már nem bírtam abba a tudatban élni, hogy lehetséges, hogy a férjem megcsal. A portán meglepően hamar átjutottam, így már remegő lábakkal sétáltam el a 127 - es ajtóhoz. Kétségbeesetten reménykedtem, hogy kiderüljön ez az egész, csak egy buta vicc, de valami azt súgta, hogy nem az. Kopogtam, és másodpercek elteltével már hallottam is a zár kattogását.
- Te? - kiáltottunk mindketten meglepődve, mikor Tessával megláttuk egymást. Szóval ő az... Ő az, akivel Zayn megcsal. Gondolhattam volna. Hisz annyira szép, okos, és kedves lány. Furcsa, de nem sok düht éreztem. Több volt bennem a csalódás, és a szomorúság.
- Babe, ki az? - Zayn recés hangjára összerezzentem, s könnyek gyűltek a szemembe. Tessa bocsánatkérően rám meredt majd sírni kezdett.
- Pezz, én annyira sajnálom. - zokogta, s a látóteremben megjelent végre Zayn is. Kidülledt szemekkel meredt rám, én pedig csak könnyes szemekkel álltam a tekintetét, s vártam a következő lépését. A lépést, mely végleg meghatározza, hogy a felesége, s gyermeke anyja e a fontosabb, vagy a szeretője.


Kérdések?

Szerintetek kit fog választani Zayn?

Mi lesz Perrie további reakciója?